A szülők minden országban másképp próbálják kötelességtudóvá nevelni gyerekeiket. Sorozatunk első évadjában brit tinédzserek nevelési problémáit ismertük meg. Vajon ezek a módszerek alkalmazhatók az elkanászodott ausztráliai tinédzserek esetében is? Tizenéves szereplőinknek 10 napon át a világ másik felén, új szülők új szabályai és értékrendje szerint kell élniük. Vajon miképp hat rájuk e sokkoló próbatétel, változtat-e valamit az idegen környezetben töltött rövid idő a szüleikhez, családjukhoz fűződő kapcsolatukon?
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Lora98
2013 júl. 22. - 16:25:35
15 éves vagyok, és amikor ment a TV-ben, valahogy utána más volt a hozzá állásom a dolgokhoz. Sajnos mostanában nem adják, ezért elkezdtem letölteni, illetve YouTube-on nézni. Elképesztõek a különbségek, az I. évad és a II. között. Megnéztem a II évad 4-es részét... ott nem volt olyan hatalmas probléma a tinikkel, és a szüleik is próbálták a normál fegyelmezést, csak nem sikerült, de valaha még igen, jött egy tragédia, vagy egy esemény, és minden változott.
És láttam az elsõ évadot, bár késõbbiekben is volt rémes. Nem tudom, hogy egy gyerek, hogy tud így viselkedni a szüleivel... nem vagyok minta gyerek, de nem vagyok a szülõk réme sem...
Azert ez nem semmi,hogy ekkora segg bena embereket talalni akik odaig nem jutnak el,hogy a gyerekukkel nem ulnek le a problemakat megbeszelni SEMMIROL.
Es emiatt elkuldik a gyereket egy meleg parhoz amerkiaba es ott egy sokkal kulturaltabb es inteligensebb kozegben MEG TOVABB IS MARAD mint a sorozatban megszokott.
Ja direkt irtam hogy meleg par mert ugye ez allitolag fuj meg hulye lesz a gyerek es ezt nem lehet es tessek.2 ficko megoldja egy kiscsaj lelki problemait.
16 éves kis liba mai részben " Régen mikor anyu kért, hogy segítsek beintettem neki"........ Azért ez NO COMMENT... (hogy ez valós vagy nem, más kérdés...) de hirtelen ez erõs volt!
Mikor láttam ezt a címet a mûsorba, mondom hm ez jó nagy baromság lehet, de meg kellene nézni hátha érdekes. Aztán véletlen elkaptam a héten és halálra röhögtem magam. Azt hiszem rá fogok szokni erre a sorozatra...
Itt elsõsorban nem arról van szó, hogy mit engednek és mint nem, bár néha, kisebb részben arról is. A lényeg sokkal inkább az, hogy közben milyen eszközökhöz nyúlnak. Mondok példákat, úgy érthetõbb. Ha egy gyerek valakitõl, aki egy hétre nevelõjévé válik nem akarja elfogadni, hogy az apjának nevezi magát, azt a nevelõ köteles elfogadni. A gyereknek joga csak egyetlen egy embert az apjának vagy anyjának tekinteni és hogy az ki, azt nem választhatja meg helyette egy felnõtt önkényesen. Egy nevelõnek nincs joga egyszerûen letaposni a gyerek érzéseit. Aztán. Az "ez itt az én házam", a "megszoksz vagy megszöksz" a tipikus bunkóság jele. Fõleg akkor, amikor a gyerek a szökést választja, aztán azt meg szinte terrorista eszközökkel akadályozzák meg. Akkor most van választási lehetõsége vagy nincs? Így az sem elfogadható, ha egy százhúsz kilós felnõtt egy ötven kilós gyerek fölé tornyosul. Ez megfélemlítés, terror, nem pedig nevelés. Vagy amikor az iskolában az egyik csaj nem bírta a békanyúzást és kirohant a tanterembõl, akkor az utána menõ tanerõ csipkedéssel próbálta elérni, hogy visszamenjen. Nem tudok erre jó szót, az biztos, hogy ha engem próbál meg csipkedni, utána törött orral viszik el onnan. Így aztán való igaz, hogy a sorozat számos részére a "Világ legszigorúbb szülõi" nem jó címválasztás, a "Világ legbunkóbb szülõi" találóbb lenne. A sorozat azért fals, mert azt a látszatot kelti, hogy ezek a módszerek mûködnek. Pedig ezekkel az eszközökkel éles helyzetekben csak lelkileg tönkretenni lehet gyerekeket. A jó nevelés egyik legfontosabb alapelve, hogy ahol csak lehet meg kell hagyni a gyerek szabad akaratát a szabad döntéshez való jogát. Tehát szabadon választhat lehetõségek közül de aztán viselnie kell a választása következményét. És ha megtanulta a leckét, kapnia kell újabb esélyt, nincs harag, nincs megtorlás, a nevelõ nevel a gyerek tanul. A gyerek joga, hogy hibázzon, és tanuljon, neki nem kell tudnia azt, amit a felnõttnek, neki ebben a folyamatban kell megtanulnia azt.
"A fiú végül sírásban tört ki, és utána õ is megmondta, hogy azért csinálja azt, amit mondanak neki, mert nem akarja, hogy újra hívják azokat a kiképzõket, annyira rossz volt. A lányon viszont az látszott, hogy megsértõdött (joggal), és utána már csak azért se csinálta azt, amit kellett volna, amiért persze újabb büntetést kapott."
Ha ezek valós történetek lennének (szerintem csak a vázuk valós, az alapsztori), mit tanulnának ezek a gyerekek. Egész életükre elplántáélnák bennük az agresszió magvait. (Lásd: miylen lesz egy kutya, amit ostorral nevelnek. Az ember gyereke pontosan ugyanígy viselkedik, ha visszaélnek a kiszolgáltatottságával.) A konklúzió: Lehet, hogy ezek a gyerekek felelõtlenek, kezelhetetlenek, de aki így nevel, az meg bûnt követ el. Egyetlen jó részt láttam ebben a sorozatban, azt, ami Sri Lankán játszódik. Az tényleg arról szól, hogyan gyógyít, változtat meg embereket a szeretet, a tolerancia.
Szerintem is nagyon jó sorozat.
Valaki azt írta, hogy nem mutatják be azokat a sztorikat, amikor nem használt a nevelés. Dehogynem! Azt hiszem, az ausztrál részek egyikében volt, hogy az egyik, ha nem is lett mintagyerek, de lényegesen kevesebb balhéja volt a továbbiakban, és normálisan kijött a szüleivel is, a másik viszont teljesen elzüllött, végleg ott hagyta a sulit, hajléktalan lett stb.
Bár én nemcsak a gyerekeket küldeném el "átnevelõdni", hanem az ostoba szüleiket is, akik mindent megengedtek nekik. Mi az, hogy elküldöm az anyámat a búsba? Mi az, hogy nem teszem meg, amire KÉR? Nálunk ilyen elképzelhetetlen lett volna. Amiben szükséges volt, abban egyenrangú partnernek tekintettek a szüleim, viszont volt egy csomó olyan dolog, amiben eszembe sem jutott ellenkezni velük. Egyszerûen azért, mert tudtam, hogy egyrészt jót akarnak nekem, másrészt amíg gyerek vagyok, addig az általam elkövetett baromságokért õket fogják elõvenni.
Egyetlenegyszer kaptam pofont: valami marhaságot csináltam, ami annyira elkeserítette anyámat, hogy tehetetlen dühében lekevert egyet. Majd rögtön utána BOCSÁNATOT KÉRT, és mondta, hogy célszerûbb lett volna inkább valamit a földhöz csapnia - sajnálja, hogy én "voltam kéznél". :) 11-12 éves lehettem egykor, tehát már abban a korban, amikor a gyerek megérti az ilyesmit. Ugyanebben a korban egyszer hisztiztem valami miatt. Apám egyszer szólt, hogy hagyjam abba. Nem hagytam. Még egyszer szólt. Akkor sem. Harmadszorra kaptam egy pohár hideg vizet a képembe. Úgy meglepõdtem, hogy rögtön abbahagytam a hisztit - egy életre. :)
Ja, és nálunk soha nem hangzottak el olyan mondatok, hogy "Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt teszed, amit mondok!" Ugyanis ez a hozzáállás is baromság: a gyerek nem rabszolga, nem "tulajdon", nem beidomított állat!
A gyerekeknek világos határok kellenek, mert azok biztonságot nyújtanak nekik. Ha ezeken a határokon belül teljes szabadságot kapnak, az a javukra válik. A határok és kötelességek nélküli nevelés viszont nem is nevezhetõ nevelésnek.
ööö... Sajnos megint láttam ezt a mûsort, bárcsak ne tettem volna:-( A srác emós volt, gatyája kilátszott, drogot tartott magánál, amit lehúztak a WC-n. Én 15 éves fiú vagyok de én legalább nem drogozok és nem cigizek és stb...
Sajnos az esti mûsorokat így elkelet rontani:-(
Figyi, alapvetõen itt nem is az a lényeg, hogy megváltozzanak egy hét alatt. Az természetesen nem reális senkinek.
Ezek a gyerekek (akár kitalált, akár nem) mind olyan korban vannak, amikor útmutatásra van szükségük, még nincsenek túlságosan elrontva(!!!) (például nem súlyos heroinfüggõk), csak a saját szüleiktõl valamiért azt a figyelmet nem kapták meg, amire szükségük lett volna. A kemény külsõ mindig csak álca, valamit kompenzálnak vele, de erre amúgy mindig fény is derül a mûsorok során.
Persze, hogy minden tini életében ugyanazok a problémák, amik minden mûsorban elõjönnek, ezek a dolgok ennek a generációnak a problémái. Az okaik viszont nem ugyanazok (vagy legalább is hasonlóak, pl. elvált szülõk).
Milyen problémája lehet még egy középosztálybeli tinédzsernek? Nyilván nem az, hogy fellázad amiatt, mert uránbányában kell dolgoznia...
Az, hogy ultravallásos a befogadó család, mindig fura egy olyannak, aki nem az (én nem vagyok, nekem is fura). De közben minden ilyen családnál akkora szeretet van, amit nem lehet ráerõltetni senkire, szerintem egyáltalán nem tûnnek ezek a gyerekek elnyomottnak. (És ezekben a családokban egy pofon se szokott elcsattanni.)
A problémás kölkök meg mindig azzal jönnek, hogy "ezek a srácok nem tudják, milyen az igazi világ, csak ezt a bezártat ismerik, és amikor az igazival szembesülnek, akkor nem fogják tudni, mit csináljanak, mert nem hasonlít a sajátjukra."
Tudod mit? Szerintem meg inkább ezek a gyerekek, akik ilyen családban nõnek fel, szerencsések, mert tisztelik a szüleiket, tudják, hogy szeretik õket és büszkék rájuk, és mindig van kihez fordulniuk, ha szükségük van rá. És amikor kikerülnek az "igazi világba", akkor pontosan tudni fogják, hogy mik azok a dolgok, amik fontosak az életben, és nem fogják õket elvakítani a felszínes ostobaságok, mert mindig tudják, hogy mi a helyes út. VAGY ha neadjisten mégis letérnének róla, akkor is lesz majd hova visszamenni. Ez nem hiszem, hogy sok embernek megadatik ebben a mai világban, és egy ilyen családért cserébe nem nagy áldozat, hogy el kell mosogatnia meg fel kell porszívóznia.
És még egy gondolat... Nem is olyan régen még én is kamasz voltam, és jól emlékszem, hogy az olyan esetekben, amikor valamit akartam, de nem kaptam meg, és bevágtam a durcát, egyrészt rohadt fárasztó volt órákon keresztül olyan csúnyán nézni, másrészt pár óra/nap múlva rájöttem, hogy én úgyse nyerek, szóval akár fel is adhatnám, harmadrészt egy idõ után már egyszerûen nem voltam annyira mérges, amennyire "kellett volna" lennem.
Szóval a saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy legfeljebb pár nap alatt simán be lehet törni az ilyen megvadult tiniket is, és nem is kell hozzá sok energia a szülõ részérõl, erõszak meg pláne nem, csak türelem... :)
Volt egy olyan rész is, ami hasonlóan a sheriffeshez, valami katonatiszt(?) volt az apa, és mindkét gyerek rosszul viselkedett természetesen, és amikor már nem tudott mit kezdeni velük, kiképzõ táborba küldte õket. Nem volt persze olyan komoly, csak 2 tiszt jött, akik tornáztatták õket (helyben futás, gerenda/autógumi emelgetése stb), meg közben üvöltöztek velük -- hát szerintem az volt az egyik legrosszabb rész. A fiú végül sírásban tört ki, és utána õ is megmondta, hogy azért csinálja azt, amit mondanak neki, mert nem akarja, hogy újra hívják azokat a kiképzõket, annyira rossz volt. A lányon viszont az látszott, hogy megsértõdött (joggal), és utána már csak azért se csinálta azt, amit kellett volna, amiért persze újabb büntetést kapott.
A végén az anya beszélt mindkettejükkel, és õ tudott velük úgy beszélgetni, hogy tényleg rálátást kaptak a dolgokra, a lány is.
Mindenesetre abszolút elítélendõnek tartottam azt a férfit, aki ezt a katonai marhaságot rájuk erõltette, mert pont hogy arról volt szó, hogy erõszakkal akarta õket megtörni, és ezzel csak azt érte el, hogy féltek tõle. (Késõbb volt olyan nap, amikor ez megváltozott, de nem ez volt a lényeg)
Nekem tetszik a mûsor, még ha megrendezett is; minden rész után kicsit én is elgondolkodom, hogy változtassak magamon, és rájövök, hogy tényleg mennyire is szeretem a szüleimet:) Mondjuk nem cigizem, füvezem, iszom, mert megtanították korán arra, hogy azok csak elpusztítanak, és a családomban sincsenek iszákosok/dohányosok. Szóval meg lehet tanítani a gyereket kiskorában, hogy ne ugorjon a többiek után a kútba.
Ami viszont mindig elképeszt, hogy engedik a gyerekeiket otthon lakni ingyen, hogy a gyerek nem tanul, és nem is dolgozik. Engem ilyen esetben már rég kidobtak volna, h boldoguljak, ahogy tudjakXD
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások