Csajkovszkij nyomában

Bakancslistához adom
In the Footsteps of Tchaikovsky
francia dokumentumfilm, 2008

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Pjotr Iljics Csajkovszkij a világszerte legismertebb és leggyakrabban játszott orosz zeneszerző. Saját hazájában a klasszikus zene igazi szimbóluma, melódiái jelentős hatást gyakoroltak az orosz öntudatra. Sok írás is megjelent róla, amelyek inkább romantikusak, mint kritikusak. De vajon mi a valóság, és mi a mítosz? Mi hajtotta alkotó géniuszát? Andre Leischke, az orosz származású francia zenetudós, életrajzíró és elismert Csajkovszkij-szakértő kalauzol bennünket élete eseményei és művei között. A Szentpétervárott és Moszkvában forgatott film segítségével felkereshetjük azokat az emblematikus helyszíneket, amelyek hatással voltak Csajkovszkij pályafutására. Ugyancsak találkozhatunk különféle meglepő és érdekes emberekkel, például az ifjú Alex Priorral, a szentpétervári konzervatórium hallgatójával, aki 14 évesen Csajkovszkij I. szimfóniáját vezényelve óriási tehetségnek látszott. Zenészek, énekesek, táncosok és tanárok beszélnek Csajkovszkijhoz fűződő saját bensőséges kapcsolatukról. Lehetővé teszik, hogy többet tudjunk meg a zeneszerző géniuszáról és hátrahagyott örökségéről.

Hozzászólások

Szerinted?
Ford Mustang 2011 szept. 29. - 23:52:57
Pjotr Iljics Csajkovszkij (Votkinszk, 1840. május 7. [április 25. a régi naptár szerint] – Szentpétervár, 1893. november 6. [október 25. a régi naptár szerint]) orosz romantikus zeneszerzõ. Mérnök–hivatalnok család gyermekeként született. A család Szentpétervárra költözött, ahol a fiatal Csajkovszkij gondos nevelésben részesült, majd néhány hónapig az igazságügy-minisztériumban dolgozott tisztviselõként. Erre a pályára azonban teljességgel alkalmatlannak bizonyult. Zenével komolyabban csak 23 éves korában kezdett foglalkozni. Mestere Anton Rubinstejn volt. Tehetségének köszönhetõen Anton fivére, Nyikolaj Rubinstejn 1866-ban meghívta az általa alapított moszkvai zenekonzervatóriumba tanárnak. Csajkovszkij homoszexuális volt, és emiatt rejtõzködõ életet élt. Harminchét éves korában a látszat megõrzése érdekében megnõsült, de már egy hónap múltán különköltözött jóval fiatalabb feleségétõl, aki korábban a tanítványa volt. Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki anyagilag szinte élete végéig támogatta. E támogatásnak köszönhetõen felhagyott egyre nyomasztóbbnak érzett tanári állásával, és a zeneszerzésnek szentelte életét. Sokat utazott Európában, és mint zeneszerzõt, illetve karmestert hazájában és külföldön egyaránt ünnepelték. Elsõ sikeres mûve a Rómeó és Júlia címû fantázia volt. Hírnevét elsõsorban szimfóniáinak és versenymûveinek köszönhette, de egész estét betöltõ balettjei is nagy sikereket arattak (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörõ). Operaírással is próbálkozott, mûvei közül az Anyegin és A pikk dáma bizonyultak idõtállónak. Halálát a hivatalos iratok szerint kolerafertõzés okozta, de ez mai napig vitatott a zenetörténészek körében.