Cseh Tamás ötvenhét éves. Filmünk személyes hangvételű, lírai portré az énekesről, aki felkeresi életének, pályafutásának legfontosabb helyszíneit. Idő és térbeli utazásra invitálja a nézőt. A játékfilmes elemekből építkező portréfilmünkben felbukkannak azok a barátok, szerelmek, akik nélkül nem teljes a történet. A legendás Baksa Soós János, Bereményi Géza, a család mesél a zenészről, az emberről. A film vallomások sorozatából áll, meglepetésekkel, titkokkal, ismert, és eddig soha el nem hangzott dalokkal.
Bemutató dátuma: 2001. február 22.
Forgalmazó: Budapest Film
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
csineva-xx
2013 febr. 01. - 10:06:17
Egyre kisebb az esélye, attól tartok, de azt kívánom, kerüljön elõ még sokszor-sokszor házibulikon (!) a gitár és Cseh Tamás szelleme, dalai... - közösség-összetartó-erejük van azzal a különlegesen melankolikus hangulattal...
(Én személy szerint ’90 körül egy nagy színházteremben láttam õt elõször személyesen. Úgy emlékszem, teltház volt... és... végig sírta az elõadást, mármint sírva énekelt, végig... Nagyon meghatott...)
Miért, a Nagy Imre újratemetésen mit csinált, azt mire használta ki?
Szerintem hagyjuk, jó hogy CST nem látja a mai helyzetet, maradjunk abban. Sztem õ sem abban hitt, ami most lett....
Boldog Karácsonyt, Békességet!
Részben egyetértve az elõttem szóló chief Brody-val, megköszönve Perry megindító szavait,
és minden tiszteletemet leróva Cseh Tamás elõtt, akinek annyi szép percet köszönhetek,
halkan megjegyezném, hogy az õ "virágkora", és halhatatlanságának megalapozója, a 70-es évek végén született elsõ három lemez volt, jóindulattal mondjuk az 1977-1987 közti idõszak termése,
amikor az említett politikus még csak magával játszott, nem az országgal, teljes ismeretlenségben.
Innen nézve bárki részérõl történõ kisajátítása enyhén szólva vicc.
Õ az enyém, és még sok százezreké, akiknek szép színeket vitt az életébe.
A film pedig nagyon szép, nagyon jó, és kár, hogy ennyi nem ide tartozó bejegyzés és civakodás került alá, nem méltó módon.
A Duna tévén ment, a halálát követõ hét végén, (azt hiszem), gyakorlatilag egy egész nap Cseh Tamásról szóló filmek, riportfilmek, koncertfélvételek, megemlékezések mentek.
mondom néked ez a világ , tán korcsosúl, s vegyül bennünk :-a féldecik, a fehér babakkal, a levelem , Antoinnal,de az Indián , örök . Tudom , pedig lábnyomát sem érintettem.
Furcsa dolog szembesülni olyan ember elmúlásával akit testközelben volt szerencsém ismerni és "micsoda útjaink voltak..".
Mikor megjelentek Gézával (Bereményi) egy Fiat topolínóval, benne állva Tamás aki egy kellék pisztollyal lövöldözött és arcán pedig az elmaradhatatlan mosoly játszott.
Majd füstös szobákban szorosan egymás mellett egy széken ülve dalok sorjáztak Fáskertinék szálltak a szobában, földrajz tanárnõk, Desirek lotottak - futottak , Antoinek keresték önmagukat.
A Hatvanas évek szûk levegõje keveredett a füsttel, és ott maradt Apa kalapja mikor elmentünk, talán "Gyömrõ volt a cím..." már nem tudom.
Már soha sem szólal meg ajkairól a Fehér babák takarodója és én csak ülök egy gép elõtt amibõl hangok sorjáznak elõ, de ez már nem az a
Cseh Tamás Itt már csak "jelek" szólnak hozzám, nincs kesernyés ironikus félmosoly, cinkos összekacsintás.
Életmû, rossz érzés játszani ezzel a szóval, mikor úgy érzem egy részemet tépte ki belõlem az elmúlás angyala.
Mi marad nekünk?
Emlékek egy indiántól akivel a tûz körül ültünk, egy privát Cseh Tamás nekem, és sok sok dal ami tegnap is igaz volt és még sokáig az lesz.
A veszteség pótolhatatlan, de legyen vigaszunk a gondolat amit itt hagyott nekünk, azon kevesek díja akik képesek voltak ön azonosak lenni, aki képes volt azt mondani amit gondolt.
Itt van õ, nem ment el csak alszik kicsit fejét
karjára hajtva, legyen békés az álma.
"Hányan kipusztultak,
s nem a legrosszabbak,
de cseréppel borított tettink felett
mégis felkelt a nap.
Hányan is elmentek,
s nem épp a jöttmentek,
de cseréppel borított tetteink felett
a felhõk jönnek mennek.
De mi most itt vagyunk,
Éneket hallgatunk,
mi arról szól, dalol,
hogy hányan kipusztultak,
hányan elrohadtak,
hányan a fenébe elrohantak,
s nem épp a rohadtak.
Cserép borította tettik felett
jön megy a nap
�és �én most itt mondom e dalt,
hogy egy ifjúságra kedvezõtlen,
kedvezõtlen idõ
felhõjárás jobbra-balra és aztán esõ,
egy esõ, mindent lecsapolt,
úgy látszik véget minden így �r,
hogy lesz egy esõ,mindent lecsapol ez,
ez az idõ, hányan kipusztultak közülünk,
elmentek õk,
az ifjúságra kedvezõtlen idõk
miatt, miatt és jár a nap
csereppel borított tettink felett, hallgassuk hht e végsõ éneket,
mert én itt most dududumdududum
mondom e dalt, didididididim "
jó ember volt,hinyozni fog,a temetésén tolongani fognak belenéznek a kamerába,megnézik ki jött el? másnapra talán elfelejtik kár...Isten veled utolsó mohikán
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások