Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az öltözetről más megközelítésben a lenti spoileres részben lesz szó, de bízvást egyebekben is érdekes és tanulságos lehet:
》Az 1942-ben bemutatott Dr. Kovács István
sok szempontból modellje a,,népi film"-nek nevezett jobboldali irányzat megjelenési formájának. Forgatókönyvíró: Fekete István, rendező: Bánky Viktor, a címszereplő: Páger Antal. A filmet - a maga korában egyedülálló eset - még a főcím előtt prológus vezeti be, mely a forgatás után pótlólag került a filmbe, az eredeti forgatókönyvben nem szerepel. Dr. Kovács István egyetemi tanár, nyolcgyerekes parasztcsalád sarja, bemutatkozik. Felszólítja a közönséget, hogy "egy úton kell járniok, ha végig akarják járni az új Magyarország boldog új ezerévét". Mert nem mindenki akar egy úton járni, például az ő életét megkeserítő Tatárék sem, mert "ilyenek is voltak, de ezentúl már ebben az országban ilyenek nem lehetnek. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Tatárék ma már nincsenek, de a boldog új Magyarország érdekében mindenkinek vigyáznia kell arra, hogy ilyenek ne is lehessenek."
Peregni kezd a film, de a bevezető oktatásnak még nincs vége. A Feszty-körkép harcosainak bemutatása után áttűnik a kép, és dr. Kovács Istvánt halljuk, amint az ősmagyar vezetési módszerről beszél, ahol a vezetők ,,nemcsak rangot, de rettenetes és másra át nem ruházható felelősséget is viseltek, de mindig a nemzetség, a faj örökös szolgálatában."
Dr. Kovács elhagyja az egyetemi tantermet, és egy rajongó megjegyzés után, mely az egyik diák szájából hangzik el, a másik mondatból már megtudjuk, hogy a paraszti származású Kovács sajnos a gyanúsan polgári Tatár lányt akarja feleségül venni. Ezek után a film jobboldali frázisokkal megtűzdelt története a paraszt és polgár közötti különbség konfrontációjára épül. Persze a párvenü Tatár család gyanús üzletekből él, a papa talán stróman, egy bizonyos Halmostól például egyszerre 30 000 pengő folyik be az ügyvédi iroda számára, és így tovább. A fiú, Tibor, tenyérbe mászó képű jampec, a lány kiröhögi a vakon szerelmes dr. Kovácsot. Egy ízben Kovács egyszerű paraszti szüleihez viszi bemutatni jövendőbeli nejét és annak családját. Itt egyrészt a "pestiek vidéken" kabaréhumora érvényesül, másrészt a hazafias frázisok pufogtatása:
,,Öreg Kovács: Szép élet a katonaélet.
Tibor: Gusztus dolga. Én például szívesebben vagyok élő magánzó, mint halott katona.
Öreg Kovács: Csakhogy fiatal uram, az országot nem az élő magánzók tartják meg, hanem a halott katonák."
Nos, Dr. Kovács nagy hirtelen meglátja, hogy a Tatár lány mégsem hozzá való; a szomszéd parasztlányt, Balog Ágnest kéri feleségül. Rövidesen meg is tartják az esküvőt a kis falusi templomban.
Egyesek a kis parasztfeleség miatt elhúzódnak dr. Kovácséktól, sőt a jampec Tibor papirgalacsint pöcköl rájuk (!) egy presszóban, mire ,,Dr. Kovács elkapja Tibor gallérját, felállítja, és rettenetes pofont ad neki. Tibor nekiesik az asztalnak, az asztal feldől és a poharak hangos csörömpöléssel esnek le. A nők sikoltoznak. Dr. Kovács szó nélkül megfordul, visszamegy az asztalához, ahol Ágnes remegve várja. Pénzt dob az asztalra, gyengéden belekarol Ágnesbe. Kimennek a kávéházból."
Helyben vagyunk. Ez a pofon-dramaturgia a jobboldali "népi film" egyik legfőbb sajátja, már találkoztunk vele, és még fel fog tűnni. Az egyetemen sem veszik rossznéven a pofont. Az egyik vezető egyetemi tanár kijelenti: "Szeretem, ha becsületes ember nagy pofont tud adni." A dékánnak is tetszik dr. Kovács magatartása és főleg szemlélete, melyet ő maga így foglal össze: „Ami az előadásaimat illeti, nem tagadom, igyekeztem az ifjúságot egészséges világnézetre és erős faji öntudatra ébreszteni." A diákság rajong Kovácsért, aki csak nagyon halványan is bírálni meri, az aljas, puhány, gonosztevő. Itt is megnyilvánul a film alaptendenciája: a leghalványabb polgári demokratikus jogokat (melyek tétova emlegetésénél tovább a bírálók nem is mennek) is csírájában elfojtani, a nemzetség, a faj érdekében vakon követni a jobboldal útját.
A film vége dr. Kovács megdicsőülése, falusi nejével együtt. A megdicsőülést a miniszteri kegy jelenti. Díszterem az egyetemen. Díszmagyarok. Az ifjú Kovácsné pártás, sujtásos ruhakölteményben. Az egész közönség a miniszterrel együtt kórusban elejétől végig elszavalja a Hiszek egy Istenben... kezdetű irredenta imát. A miniszter beszédre emelkedik, méltatja dr. Kovácsnak ,,a magyar nemzet sorsdöntő kérdéseiről" szóló éppen megjelent könyvét, majd viharos erejű éljenzés és taps közben kezet csókol a könnyes szemekkel, de méltóságteljesen a miniszter előtt álló Ágnes asszonynak.《
- Karcsai Kulcsár István
FILM kultúra XXI. évfolyam 11. szám
1985. november
A viselettörténethez nem igazán értek, de azt tudom, hogy a díszmagyar is tartalmaz népi jellegű díszítő elemeket. "Ez a fajta ruházat [...] bár motívumkincsében felfedezhetőek népi formák, [...] a kinézete ellenére nem népviselet (!), sokkal inkább a nemzeti öntudatot volt hivatott képviselni."
E meglehetősen didaktikus film egészét viszont meghatározza és végigkíséri a főszereplőnek és a feleségének személyiségüktől (más más módon és szinten) elválaszthatatlan paraszti származása és a méltóságosok világának evvel szembenálló, összebékíthetetlennek látszó ellentétéből fakadó feszültség. Épp az ebből eredő konfliktusokra épül a film egésze.
A végén pedig, mintegy demonstratív kiállásként a paraszti gyökereik mellett, a zárójelenet leghangsúlyosabb dramaturgiai látványelemeként, képileg épp ez csúcsosodik ki a feleség paraszti származását méltósággal felvállaló, legalábbis népies átérzetű öltözetével. Épp ennek, az úri asszonyok ruházatával feltűnő ellentétű, kirívó kontrasztja vált ki botrány-előérzetű elképedést a méltóságák között. Amit viszont épp a megjelenő legmagasabb méltóság személyes közvetlenségűen elfogadó gesztusa old fel. Tehát a film cselekményéhez és mondanivalójához illeszkedően nyugodtan mondható "parasztinak" Balogh Ágnes ruhája, hiszen annak pont az ezáltali, társadalmi szakadékon átívelő erős vizuális hatása váltja ki a zárójelenet felfokozott feszültségét, majd legvégül annak nyugvópontra jutását is.
[spoiler]Kovács felesége Ágnes nem paraszti ruhában jelent meg[ az ünnepségen, hanem nemesi díszmagyarban....
Meglehet, hogy neki ez ki is járt a méltóságos asszony címhez./spoiler]
Amúgy érdekes film volt, többször elhangzott, hogy végre megint magyarok vagyunk, meg hogy mennyit szenvedtünk a csehek alatt. Tehát ezt az 1941-es filmet akkor forgatták, vagy mutatták be, amikor a Felvidék rövid időre visszakerült Magyarországhoz.
A "Hunyadi Sándor elbeszélése és Fekete István forgatókönyve" alapján készült teljes film cselekményének leírásaként: erősen (!)
》Kovács István, egy nyolcgyermekes parasztcsalád sarja Magyarországra költözött a trianoni békeszerződés következtében elcsatolt területről. Magyarországon egyetemi tanár lett, történelmet oktat, diákjai rajonganak érte. Azt pletykálják, el fogja venni Tatár Adát, s bár Ada családja is szeretné ezt, Kovács még nem lépett. Diákjai már fogadást kötnek, hogy elveszi, s egy napon valóban látogatást tesz Tatáréknál, és meg is kéri Ada kezét, amelybe a lány apja boldogan beleegyezik, és be is jelenti a család többi vendégeinek, azok diszkrécióját kérve. A lánykérés híre azonban gyorsan terjed, és Kovács kollégái az apa gyanús üzletei, az anya nagyravágyása mellett azt is nehezményezik, hogy Tatár Adát már sok férfival látták. Kovács szeretné bemutatni menyasszonyát szüleinek, ám ők távol, vidéken laknak, így Kovács, illetve menyasszonya és annak családja együtt mennek el hozzájuk.
Tatárék a család felemelkedését várják a házasságtól, ám mikor megérkeznek a vidéki parasztházhoz szembesülnek azzal, hogy ez a házasság nem ezt hozza meg számukra. A baráti hangot hamarosan ellenséges hang váltja fel, mind Ada, mind pedig Ada szülei és öccse részéről. Elérkezik az ebédidő, ám az ellenszenv Tatárék részéről továbbra is meg van, Kovácsék szokásával ellentétben nem imádkoznak, összesúgnak, s végül Ada már az asztalt is otthagyja. Kinn számon kéri Kovácson, hogy félrevezette őket, és hogy nem mondta meg, kik a szülei, majd ki is mondja: „Nekem nem mindegy kikkel kötöm össze az életemet”, ám Kovács nem hajlandó megtagadni szüleit. Tatárék ezt követően sietősen távoznak.
A „méltóságos urat” gyermekkori barátjának, Balogh Ágnesnek apja hívja meg magukhoz. Ágnesnek gyermekkorában megígérte, hogy elveszi, ám úgy tűnik, ez csak könnyelmű ígéret volt részéről, és a borozgatás után távozáskor meg is jegyzi a lánynak, hogy férjhez kéne mennie. Kovács az Adával kötendő házasságról azonban már lemondott, immáron mást akar elvenni: Ágnest. Édesanyját ez felettébb meglepi, hiszen szerinte fia nem azért tanult, hogy aztán ne egy szép, okos, gazdag lányt vegyen el, apja azonban nem kíván beleszólni fia döntéseibe, így hamarosan összeházasodnak.
Eközben Tatárné látogatást tesz a dékánnál, akinek révén megismerte a család Kovácsot, majd számon kéri rajta, hogy bár az ő állítása szerint Kovács talpig úriember, mégis „primitív parasztok” a szülei. Innentől kezdve Kovács több ismerőse is szóvá teszi felesége származását, hamarosan már kollégái sem látják szívesen. Egyik ismerőse arra hivatkozva, hogy felesége nagyon beteg, lemond egy találkozót a tanár úrral, ám még aznap összefutnak a kávéházban. Kovács dühét amellett, hogy hazudtak neki, még az is fokozta, hogy a miközben étkeztek, a barátaival a kávéházban ülő Tatár-fiú, Tibor nyíltan inzultálja feleségét, így pofon vágja az illetlenkedőt.
Tatár Tibor párbajra akarja hívni Kovácsot, ám a tanár ezt megtagadja. Kovács a történtek miatt a dékánnál vizsgálatot kér, mivel tette szerinte nem összeegyeztethető tanári hivatásával. A dékán több egyetemi tanárral tanácskozott az ügyben, egyikük szerint a házasság okozta Kovács viselkedésváltozását, ám végül mégis a vizsgálat mellőzése mellett döntenek. Tatárné is megjelenik a dékánnál, büntetést kérve Kovácsra, ám a dékán arra hivatkozva, hogy nem tehet semmit, a bírósághoz irányítja a feldühödött asszonyt. Mindeközben azonban Ágnes összepakol, hogy hazamenjen, mivel nem bírja tovább a városi létet, a folyamatos sértegetéseket. Kovács még maradásra bírja, azonban a dékánhoz feljelentés érkezik ellene, mivel az egyik diák apja, Holben Henrik szerint lázítja tanítványait. A dékán hívatja Kovácsot, mire az elmondja, hogy „szándékai tiszták és becsületesek”, mindennek ellenére egy kollégája hathatós nyomására kijelenti, hogy megválik tanári hivatásától. Ekkor dönt úgy, hogy visszamegy szülőfalujába, az ottani gyermekeket fogja tanítani, ám apja rábírja, hogy az aznap esti ünnepségre elmenjenek. Az ünnepségen pusztán az a tény is nagy feltűnést kelt, hogy megjelennek. Hamarosan megérkezik az közoktatásügyi-miniszter és a dékán, és az ünnepély megnyitója után a miniszternek adják át a szót, aki köszönetet mond Kovácsnak történelemkönyvéért, majd kezet csókol Kovács paraszti népviseletben lévő feleségének. 《
Azt hiszem senki le nem szarja a véleményedet, vagy pedig kiröhög ("szlsõjobbos" baszki, még jó hogy nem nácifasiszta)hülyeségeket írsz.
A film jó és kész.
ez is nagyon jó.
Páger és a filmben felvonultatott színészek játékára sem találnék magasabb stílusközegben fogant jelzõt, mint, hogy nagyon jó.
Mindemellett:
Bánky Viktor az erõsen szélsõjobbos korszellemet meglovagoló rendezõ volt: ez rossz.
A film is erõsen szélsõjobbos hangulatú lett: ez is rossz.
A filmet 10/5.2-re értékelem.
Ez pedig nagyon rossz, mert a háború elõtti filmek egy jelentõs része tõlem jóval magasabb osztályzatot szokott kapni.
De Dr. Kovács Istvántól ezúttal csak ennyire futotta...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások