Olyan volt, ami azért jól áttudja járni az embert, mégis végig hiányzott csak egy kis plusz löket, hogy könnyedén feljebb kerüljön. De nem volt rossz HAT/TÍZ

Egy teljesen hétköznapi, valóságos sztori 1 fiatal, teljesen átlagos csajról, aki elveszti a szüzességét 1 külföldi vadidegennel, aztán szinte egyből kurvának áll, és mindenféle vén fasszal találkozgat. Ok nélkül, unalomból. Jómódú családból származik, tehát szegénykém tényleg nem tudja, hogy jó dolgában mit csináljon. Keményen reális alkotás a mai nyugati helyzetről, a felelőtlenségről, valamint a normális szülők egyik legnagyobb rémálmáról. A film legjobb részei az öreg kuncsaftok beszólásai, a muter kezdeti reakciója, na meg a házibuli jelenet, ahol dübörög a Midnight city.

Nem kell többet látni a filmbe, mint ami. Nincs különösebb családi dráma, nincs szegénység vagy titkolt, felszínre törő múltbeli események. Az egyedüli kiváltó ok, hogy a lány szereti a szexet, egy farokevő ribanc. Még igazi kurvának se nevezném, mert a pénzt csak gyűjti, de úgy tűnik, fogalma sincs, hogy minek. Talán azzal méri saját népszerűségét. Szóval, agybeteg ő a javából, és ebből a megvilágításból kifejezetten károsnak tartom, hogy miközben a filmben halomra dugják egy szép hosszú montázsban, andalító, szerelmetes zene szól alatta. Mintha ez valami tök természetes elmebaj lenne.
A színészek ettől függetlenül jól játszottak, a kisöcsi, a kuncsaftok, a család. De sajnos mindez kevés, ha nincs mondanivaló. Már egy másik filmnél is írtam, hogy senki nem kíváncsi mások elmebajára, mint ahogy az se különösebben érdekel, ha valaki púpos vagy sánta.

Ha azért olvasod ezt, hogy megtudd: érdemes-e megnézni ezt a gagyiságot, nos, egyáltalán nem éri meg az idõdet, ne tedd! Javaslom helyette A nimfomániást, bár az sem tíz, inkább 7-8 pont nálam, de abszolút érdemes megnézésre, Uma Thurman elképesztõ jó benne. Visszatérve a tárgyra: egy nyugdíjas wannabe-értelmiségi nõt képzelek magam elé, akinek való, akinek tetszik, aki majd meséli utána, hogy látott egy mûvészfilmet.

Végre valami értelmes film aminek van mondanivalója és izgalmas is. A színészek kiválóan játszák el reálisan a szerepüket, valóságosnak tûnik és nem mû érzést kelt ez emberben.

Spoileres lehet! A téma érdekelt, de tartottam a filmtõl, mivel francia. Igen, van egy tipikus "francia film" hangulata, és ennyi. Pont. Nem derült ki semmi, vagy talán épp azért tetszik annyir aegyeseknek, mert mindenki azt lát bele, amit akar.
Azt írta lentebb valaki, hogy elég egyértelmûen kideürl, hogy folytatja az ipart. Nos, számomra egyáltalán nem derült ki. Mint ahogy kb semmi a filmbõl. Mindenkit az foglalkoztat végig, hogy miért csinálta. A pszichológusnál mintha kiderülne valami...de mégsem. Nem lesz motiváció az apja elvesztése, sem az elkényeztetés. Semmi párhuzam. Csak akkor lelhetõ fel, ha történetesen épp ezt akarjuk belemagyarázni. Anyuka végül csalja a mostohaapát? Nem derül ki, mert õ is feltételesen fogalmaz. Neki mi a motiváció? Ha megteszi, milyen jogon veri meg a lányát, és viseli meg a történet, hisz õ sem egyéb, mint a 17 éves lány? Mintha egyszer el akarná mondani a pasinak...de nem. Amikor a néger pasi nõje hazaviszi, a kocsiban a lány utal rá, hogy nem õ a rossz...miért nem megy tovább, és derül ki, hogy mi van? Az a célja, hogy elgondolkoztasson, talán õ egy ilyen rendezõ? Nem ismerem a filmjeit, de ha csupa-csupa kérdõjel marad bennem, az nem elgondolkodtat. A film nem ad erkölcsi útravalót, nem ad semmit. Tényleg csak egy hangulatot, mint ahogy valaki már megfogalmazta. És sokszor életszerûtlen. A szõke osztálytársnõ, aki hónapokon át nem is tud az "ügyvéd" barátról. Bármit kérdez, "nem tudom" a válasz, holott napi több órát együtt vannak az iskolában, mégsem tudnak semmit egymásról. Rossz módját választotta a rendezõ a kifejezésnek ezzel a barátnõ szereplõvel. Hát, megnéztem, holnapra tán el is felejtem. Ebben a témában kicsit összetettebb, elgondolkodtatóbb filmek jöhetnek. A nimfomániást írtátok, mi van még?

Egyetértek. 10 pont. Proklimának minden szava igaz.

Tipikus Ozon film.
Nem volt rossz.

Szeretem François Ozon filmjeit, ez is teljes mértékben lekötött, pedig már többször láttam.
Ahogy a címben is szerepel: ....gyönyörû!
Ugyanez vonatkozik a fõszereplõre is.
Különösen tetszik, hogy nem szájbarágós, megmagyrázós, hanem tág teret ad a nézõnek, hogy eltöprengjen a miérteken.
A film légköre magával ragadd, s ebben segít a zene is.
https://www.youtube.com/watch?v=aZBX4wQdJwQ
A 10-es skálán 10 pont (ts:10).

Pedig igenis szép lány!

Az életben soha ne legyen tõle kevésbé szép barátnõm!

Érdekes film, de nekem hiányérzetem maradt utána. Valahogy nem tudtam együtt érezni a fõszereplõvel. Ki sem derül hogy mi motiválja, milyen érzései vannak. Olyan gátlástalan, hideg és üres volt nekem. Többször is megnyilvánul az érzéketlensége.
De egyszer érdemes megnézni. 10/5

A fiatal stimmel, de a gyönyörû az téves, mármint a csaj csont és bõr és az arca se valami szép, ronda vastag szája van szegénynek olyan, mintha be lenne duzzadva, fõleg a felsõ ajka közép tájt.
A film egész jó, de sokminden nincs kibontva, elmagyarázva SPOILER pl. anyuka miért csalja mostohaapucit, a csajnak, ha szar volt az elsõ szex utána, miért akarta mindig.
Valamiféle pszichológiai problémája volt, de ez miért nem derült ki, hogy miért...az apukájáról sem nagyon esett szó, hogy talán az õ elvesztése az oka-e...SPOILER vége

Nagyon erõtlen film, többet vártam tõle. Egyedül az öcsike játéka tetszett, az õ karaktere volt talán a legérdekesebb az egész bagázsból. A lány szép, de nekem teljesen jellegtelennek tûnik, nincs semmi olyan a játékában vagy a kisugárzásában, amire felkapnám a fejem. Néhol nagyon erõsen hajaz a Nimfomániásra, legalábbis ha a fiatal lány érzelmek nélküli szexelését nézzük, de az ottani fõszereplõ számomra összetettebb karakter. Itt is érezhetõ volt, hogy a lány lelkivilágában valami nagyon hiányzik és kompenzálni próbál (talán az apamodell, talán egy képmutatás nélküli család), de annyira nem volt kifejtve, befejezetlennek érzem, mintha a rendezõ nem tudta volna hogyan megjeleníteni. A fõszerepre egy másik lányt választottam volna. Nekem Bertolucci Lopott szépségébõl jut eszembe Liv Tyler karaktere, aki kislányos bájával, finom játékával elhiteti, hogy tényleg szép, fiatal és bármire képes. Egy hozzá hasonló lány nem lett volna rossz erre a szerepre, de így a film elég lagymatag és ehhez a bamba szereplõ is hozzájárul. 10/4

szerintem elég egyértelmûen kiderül, hogy igen.

Érdekes film nem értem a lehúzó kritikát meg a kommenteket rendkívül jól bemutatja az elkényeztetett lány szindrómát mikor ki akar törni a szürkeségbõl és csinál egy nagy õrültséget viszont a vége nekem elharapott volt mert kíváncsi lettem volna hogy folytatja e az ipart.....

Nagyon jó, klisémentes európai film. Ozon filmjeibe bele lehet kötni, ebbe is, de valamiért mindegyiken napokig elmélkedem. Ezen is fogok.

SPOILER: tetszik, hogy a kliséket nevetség tárgyává teszi. példák: bébiszitterként a töredékét keresi a pénznek, és mi nézõk is érezzük a 60 és 500 euró közötti különbséget. Illetve amikor a rendõrnõ a veszélyekrõl mesél, akkor karót nyeltnek és szûk látókörûnek tûnik. A lány nem depis, de érzelmek nélküli, nem kényszeríti senki, és nem igazán érti a környezete hozzáállását a témához.

*önmagát

Mitõl mûködik jól egy család? Talán attól, hogy õszinte kapcsolat van közöttük, és kényes témákat is megbeszélhetnek egymással szimbiózisban élnek amely feltételezi a problémák egymás közötti megoldását.
A család modell viszont jó esetben ilyen, sokkal inkább a napi rutin érvényesül, sodródás a mindennapokkal pénz kereset és a hiány befoltozásának robotja. Nincs ez másképpen sem Magyarországon, sem pedig a fogyasztói társadalom ékkövének számító Franciaországban sem.
A kamaszok sodródása nem új keletû, számtalan filmalkotás megörökíti számomra A nap szépe az amely maradandóan képviseli , azt a kort mely még nem felnõtt és már nem gyermek, olyan mint a határmezsgye amely ha letérünk róla egyszerre csak valami idegenben és veszélyesben találja magát úgy mint a felfedezõk vagy útkeresõk akik soha sem tudják milyen veszéllyel találják magukat szemben.
Önmag egy felnõttnek megtalálnia sem könnyû arról nem is beszélve , hogy nagy kamaszként a világgal szembesülni bonyolult feladat, erkölcsi tilalomfák, a hovatartozás problematikája, belsõ vívódásunk az ébredõ szexuális kívánságokra és maga a szextus gyakorlása vagy a prostitúció nagyon vékony pókfonálon függ és közepén pedig ott a mágikus erõ a testek egymáshoz sodródása vonzalmak és választások melyek meghatároznak minket.
Persze mondhatnám az önfeltárás magam megismerése csak a prostitúción keresztül lehetséges?
Mert Isabel tényleg fiatal és gyönyörû más mert õ nem fél semmitõl azt teszi amit szeretne szinte tudatos pontossággal veszti el szüzességét és halad önmaga által meghatározott célja eléréséig a férfiak világának megismeréséig.

Emellett van benne valami meghatározhatatlan éteri tisztaság ami félelmetes kontrasztot képez aközött amilyen és amit ûz.
Ettõl a színésznõ játéka is lebegõvé és titokzatossá válik, mintha a film a nézõ és a szereplõ között valamilyen átlátszó fal lenne meg lehet érinteni de egyben érinthetetlen is vagy még inkább megfejthetetlen.
Mást látok bele és mást látsz bele te zárt és autonóm személyiséget képez a filmvásznon és még ez a mindent látó kamera objektíve sem képes mélyebbre "hatolni" benne és bár szereti Marine Vacth-t de a felvevõgép sem tudja õt megfejteni.
A színésznõ olyan mély természetességgel játszik egy vele egykorú személyt ami vagy nagy tudatosságot, vagy pedig mély belülrõl jövõ tehetséget feltételez. Azt ugyan nem tudom mire lesz ez elég más típusú filmekben, annyi bizonyos magam megelõlegezek számára újabb nagyszerû alakítások sorát.
Itt viszont meg is kell álljak a prostitúcióval kapcsolatban , mert Isabel nem prostituált az én olvasatomban, hiszen ott van a szekrényében halomban a kapott pénz, és nem vágyik Pradára mint az, az egyik szereplõ szájából elhangzik.
Õ számomra valami mélyebb okból teszti azt amit tesz, és ettõl zseniális Ozon filmje, hiszen finom hangulatokon keresztül jelzés értékû jeleneteken át visz közel egy fiatal lány útkereséséhez.
Ahhoz a kísérlethez ami az önfelfedezés rögös útja egy olyan világban ami sokak szerint koránt sem adekvát út egy tizenéves gyermek ember számára.
Arról nem is beszélve, hogy bármivel behelyettesíthetõ ez az õsi mesterég és képezheti a fiatalok problémáját, hiszen csak TV-t vagy internetet kell néznünk és már tucatjával kapjuk a drasztikusan fogyni vagy hízástól menekülõ tinik garmadáját vagy a tudatmódosító szerek áldozatait mindegy a kiváltó ok a jelenség drámája az ami döbbenetesen idõszerû.
Ózon nem utal és nem mondja kia végsõ verdiktet, csak jelez finoman elénk tárja Isabel helyzetét, az ítéletet ránk film nézõkre hagyja és ez bizony nem kevés teher , hiszen megkapjuk tõle a diagnózist és a gyógymód már a mi feladatunk..
Fiatal és gyönyörû képek sokasága olyan mint egy év képeslapokban elbeszélve a nyár és a bumfordi német fiú, az õsz a vágyakozás és a testiség megismerése, a tél pedig a döntés hónapjai.
A Fiatal és gyönyörû egy Ozon sokszínû alkotásai közül, finom lírai pasztell képekkel ábrázol fajsúlyos történet.

amit tudni akarsz a szexrõl, csak még nem merted megkérdezni egy 17 éves lánytól.

Kívûl gyönyör belül pedig totáli üresség! tetszik! :) A film is nagyon tetszett.Meglepõdtem mennyire jól játszott a fõszereplõ.Csak nekem volt furcsa hogy mindenki mindenkivel puszilkózik?
SPOILER!!!!-> Jó tudom nem szabad általánosítani de enekm ebbeõl az egészbõl ez jött le hogy annyira nagy a jólét ebbe a családba hogy egyszerüen halálra unnya magát a csajszi. Az anya is elmondja hogy szerinte mindent megadott neki de egyszerüen nem érti mi ütött bele. Na pont ez a baj! Mindene megvan és ezért minden értéktelenné válik számára.Semminek sincs súlya az életében. Az egyszerû dolgokba már nem látja meg a szépséget csak a ritka és furcsa dolgokban. Ez kb olyan mint mikor a rockszárok bebuzulnak mivel báremlyik nõt megkaphatja ezért elkezd kutakodni a másik irányba is, hátha ott kap valami új élvezetet. Áhh lehet hogy hülység ez amit írtam.A lényeg hogy jó film mert elkezdtem ilyeneken agyalni ,elindított bennem egy gondolatfolyamot, és ez jó! :)