Bár írják kriminek is, sc-fi-nek is, egyik sem, hanem x4r. Ezt a filmtípust mi magyarok találtuk ki, tehát hungarikum. A helyes filmtípus itt tehát a "magyar x4r".
Az ilyen filmek jellemzője, hogy nem sok értelmességet fedezhetünk fel bennük.
Az pedig alap, hogy óvakodni kell az olyan filmektől, amelyek forgatókönyvírója és rendezője ugyanaz.

Jól indult a film, de közben nem csak a szereplők, de én magam is hurokba kerültem. Mikor már fiatalabb főhősünk magával verekedett, ott döntöttem úgy, hogy kiszállok belőle...
Ez tehát azon kevés filmek egyike lett, melyet feladtam.
Az alkotók, magyar szinten egy egyedi filmet szándékoztak létrehozni, de valahogy túl sokk' lett.
Az igyekezetet értékelem egy négyessel.
4/10

Érteni vélem, de a felénél feladtam.

Szerintem a filmnek a címével ellentétben nem időhurkos a sztorija, hanem simán időutazós-időkavarós. A hurkos történetek talán legfontosabb, egyben kötelező ismérve, hogy a főhős egy időhurokba kerülve (azaz valamiféle időzárványban elakadva) az adott napot/időszakot újra és újra átéli, méghozzá mindig az előző átélések tudatában és tapasztalataival (ami persze egyenes út a karakterfeljődésben) - ilyen a Hurok is. Másik igen fontos, és ugyanúgy kötelező ismérve, hogy a főhős soha nem találkozik saját magával, saját korábbi vagy későbbi énjével, ugyanis az előzőt figyelembe véve ez így logikus. Márpedig ebben a Hurok című filmben minduntalan találkozik saját magával, sőt, ezek a különböző ídősíkú ének néha meg is akarják ölni a másikat, ami még ezen a tudománytalan alműfajon belül is teljesen nonszensz.

Az időhurkos, tehát adott időszakot újra meg újra átélős filmek (melyek egy része 2016 előtti, azaz a filmet kiagyaló és leforgató Madarász által nyilván jólismertek): Idétlen időkig, A holnap határa, Slipstream, Mielőtt elmegyek, Boldog halálnapot!-ok, Palm Springs, Boss Level, Zanox, részben a Forráskód stb, szóval ezek egyikében sem találkozik soha saját magával a főhős. Nem is véletlenül, és - az egyszem, emlékeim szerint sok sebből vérző Slipstreamet leszámítva - többek közt emiatt sikerülhettek annyira jóra, amennyire. Mert mindegyik története (relatíve) tiszta, világos és követhető, nincs agyonkavarva. Mondom, többek közt.
És elhiszem, hogy Madarász filmjének előképei többek közt az Időbűnök, a Primer és a Looper, vagy éppen a jó öreg Vissza a jövőbe voltak, csak épp azokban úgy találkoznak saját korábbi/későbbi énjeikkel a hősök, hogy közben a sztori bár sokminden, de sosem az, hogy számukra adott időszak újra- és újrakezdődik. Ahogy mondjuk a magyar forgalmazásban nekiadott címével ellentétben nem ilyen az Ethan Hawke-os Időhurok (Predestination) sem. Ezek a fentebb említett időutazós/-kavarós filmek közé, tehát nem az időhurkosok közé tartoznak.

És azt hiszem, ezért nem érzem igazán sikerültnek a filmet: mert az időhurkos-időzárványos sztorit egyszerűen értelmetlenné bonyolítja a főhős különböző énjeinek egymással való kapcsolata. Nem tiszták a már a film elkészülte előtt is bejáratottnak minősülő alműfaji szabályok, és ezt törvényszerűen megy a történet rovására. És bár a filmkritikák talán mindegyike hangsúlyozza az író-rendező amúgy kétségkívül alapos, minden részletre ügyelő (vagy inkább ügyelni igyekvő) munkáját, ez a fajta gondosság érzésem szerint csupán arra lett elég, hogy ne essen hasra már a felénél a film, hogy a végéig kitartson, ne fulladjon bele az értelmetlenségbe és követhetetlenségbe. (És nem: ne kelljen másodszorra is megnéznem egy filmet ahhoz, hogy összeálljon, hogy megértsem).

Ehhez képest már másodrendű problémám, hogy bármelyik másik időhurkos filmmel ellentétben itt nincs konkrét magyarázat az időhurokra, hogy mitől van ez az újbóli és újbóli lehetőség, mi okozta, és miért pont hősünkkel történik. Csak. Mert neki valamiért megadatott, hogy néha újrakezhessen, vagy valami ilyesmi, és ennyi...
A többi problémámat már számbavették a filmkritikák: hogy az alkotó jó iparos módjára csak felmondja a műfaji kliséket, de nem reszkíroz (vagy, teszem hozzá, amikor igen, azt rosszul teszi, mert csak rondítja vele saját munkáját, lásd feljebb), hogy az igazi profikhoz való, jórészt sikeres igazodásban túl steril lett a produktum, igazán se íze, se bűze... Ami pedig az alakításokat illeti, Anger remek, Száraz Dénes elég jó, Hegedűs D-ből viszont néha sajnos ordít a színházi színész, a túlartikulált modorosság... A főhős jellemfejlődése amúgy rendben van, a film végefelé a nagy autóbaleset pedig igen jól sikerült.

Haladó hetvenes, bravó... Ha valaha is olyan "szavakat" hasznalok, hogy fizikális, megkérem a családot, hogy lőjenek le...
A pénz- témához ez a film nem tett hozzá semmit.

Nagyon jó film. Elgondolkodtató mondanivalóval. Nagy kár, hogy akiknek szólt semmit nem értettek meg belőle (legalábbis az itt kommentelők közül). Hogy a pénzen túl létezik magasabb rendű életcél (is). Száraz Dénes igéretes nagy tehetségű szinész. Még fiatal - hál'Istennek - , de már a Kék róka óta is rengeteget érett. Gratulálok az alakításáért, nem kis teljesítmény volt fizikális szempontból sem. És persze a rendezőnek és az egész stábnak Lebilincselő volt, én (71 évemmel) végig tudtam nézni úgy, hogy nem aludtam el közben. Biz’Isten, holnap még 1x megnézem.

"Igazi modern magyar" film. Az egy percre jutó b... megek száma 2-3. Ettől még lehetne talán jó is, de hogy látom a lentebbi hozzászólásokat...

A lopott hollywoodi alapsztorit Bolero (Repeat gomb) motívummal legyàrtva, a film egy gàtlàstalan szemfényvesztés, beetetés.
Kapott szponzort is, benne van a belterjes magyar filmipar apraja- de nem a nagyja.
Marvel - réteg, tudatlanok fogyasztàsàra szànva.
Annyira sànta, hamis hangokkal, rossz alakítàssal, hogy hallgatni is rossz, nemhogy nézni.

Lopott alapötlet
Idétlen időkig
Beoltva a magyar sztorival