Visconti szó szerinti partitúraként kezelte a regényt, és annak tikkasztó, bénító atmoszféráját kitűnően jelenítette meg a filmvásznon. A fülledt helyiségben Meursault ül a vizsgálóbíró előtt, aki megkérdezi a férfit, hogy gondoskodott-e védőügyvédről. "Miért? Az én ügyem nagyon egyszerű" - feleli Mersault a távolba révedve. Visszaugrunk az időben arra a napra, amikor hivatalnokunk táviratot kapott a menhelyről, hogy édesanyja meghalt. Az Algírtól nyolcvan kilométerre levő szeretetházban az igazgató magára hagyja a férfit anyja holttestével. "Szinte egy pillanat alatt beesteledett. Az ablak mögött megsűrűsödött az éjszaka..."