Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetőséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország című film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
a Politikatörténeti Intézet I. emeleti konferenciatermébe
(1054 Budapest, Alkotmány u. 2.).
Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból
Nagy Dénes filmje Bukta Imre mûvészetérõl és falujáról
(színes, magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2013)
Bukta Imre képzõmûvész, a magyar kortárs képzõmûvészet egyik vezetõ alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülõfalujába, a Heves megyei Mezõszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetõséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország címû film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszûnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról.
A filmet követõ beszélgetés résztvevõi:
Bukta Imre festõmûvész
Nagy Dénes filmrendezõ
Ladányi János és Fleck Gábor szociológusok
Az vetítésen való részvételhez regisztráció szükséges. Részvételi szándékát kérjük, az info@phistory.hu emailcímen jelezze!
Nem is azért, hogy eltûnjenek a képviselõk. Pusztán azért, hogy szembesüljenek a mai vidékkel, ahol nem népviseletben ropják a táncot naphosszat a helybéliek, ahol nem a borászok és a lovászok adják egymás kezébe a kilincset.
Nagyon nagy a baj.
Naponta levetíteném ezt a filmet a parlamentben a milliós fizetésû képviselõknek.
Tarrbélás reménytelenség, szürrealista abszurd, pedig tudjuk minden percrõl, ez a valóság. Nagyon elkeserítõ.
Nem értem a festõmûvészt, miért él a szülõfalujában. Körülötte ez a vidéki vegetálás nagyon deprimáló. Ráadásul nem is él benne a közegben, a szomszédai sem tudnak semmit Róla. Többet érdemel, többre van joga.
nagyon jó film volt, érzékletesen adta vissza azt az életet, ami lehet, hogy nem is a másik Magyarország, hanem talán már ez az elsõdleges, a pusztulat, a leépülés, a semmilyenlét elfogadása, az érdektelenség, közöny. Mi lenne, ha ebben az állapotban nem lennének olyan emberek, mint Bukta Imre?
Leadták, sikerült.
Nagyon Nagy film. (Mérsékelten jó poén. Nem méltó a filmhez. Mert az nem mérsékelten jó, hanem nagyon jó. Mintha új mûfajt teremtett volna: a mûvész/dokumentum/filmet!)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások