Amikor az idős Edna megmagyarázhatatlanul eltűnik, lánya, Kay és unokája, Sam sietve elutaznak családjuk lepusztult vidéki otthonába, és Edna távollétében különös nyomokat találnak a ház körül szerteszét, amelyek növekvő demenciájáról árulkodnak. Ám egyszer csak Edna éppoly titokzatosan visszatér, mint ahogy eltűnt. Kay aggódik, hogy édesanyja nem akarja vagy nem tudja megmondani, hol járt, Sam viszont ujjong a lelkesedéstől, hogy nagymamája visszatért. Ahogy Edna viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá válik, mindketten úgy érzik, mintha kezdené átvenni felette az irányítást valamiféle alattomos jelenlét. Az elsőfilmes Natalie Erika James felejthetetlen csavarral spékelte meg a kísértetjárta házban játszódó film műfaját.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tíz perc maradt még belőle, de igazán jöhetne az a felejthetetlen csavar, bár tartok tőle, hogy ettől nem fogom megkapni, hanem a Praktikerbe vagy Obiba kell mennem érte. Pff, most már végigcsinálom. Nektek viszont nem kell, hagyjátok ki.
Ez a film is azért jó,mert az alkotók a nézők képzeleti kreativitásának is teret adnak.A néző kitalalhatja mi miért van,foltozgathatja az oriási lyukakat a forgatókönyv ben...
Kezdetben dögunalom, csak vártam, hogy végre történjen valami. Mintha lelassították volna a filmet - lassú cselekmény, lassú dialógokkal. Amikor meg valami történt, bevágott sötét képek, villanások, sok érthetetlen zagyvaság. A hangok, zene és zajok azt akarták mutatni, hogy történik valami - de nem. Fél óra után már azon kezdtem el gondolkodni, hogy feladom, és kikapcsolom. Aztán mégis tovább néztem. Nem kellett volna. Egy óra után még mindig nem változott semmi. Sötét bolyongások, Összegzés: ez a film gyakorlatilag 90 % -ban egy demens nőről, és családja kínlódásáról szól. Ugyan kevertek bele egy kis horroros misztikumnak látszó valamit, de gyenge próbálkozás volt. Megmagyarázná valaki, hogy végül is mi történt a kedves mamával? Talán megromlott? Ja, és film közben a mutogatott cetliket fordították volna, talán érthetőbb lett volna. Csatlakozom a többséghez, gyenge.
Már-már kínosan gyengén sikerült, felesleges szimbolikával, művészieskedő, hatásvadász jelenetekkel és átlagon aluli színészi játékkal operáló mozi. Műfajilag gyakorlatilag értékelhetetlen, de nem ez a legnagyobb hibája, hanem az, hogy elkészült. Valaki szólhatott volna a rendező leánykának, Natalie Erika Jamesnek, hogy ne fáradjon ilyesmivel. Még akkor sem, ha Jake Gyllenhaal producertársaival nem kevés pénzt harácsolt rá össze.
Az öreglány elég félelmetes; nagyon jól játszott, és film vége egyenesen groteszk.
(Cserébe viszont nagyon szépen megmutat egy képet, mindenféle szimbólum nélkül.)
Némely jelenetnél a Babadook jutott eszembe.
A filmet egyszer meg lehet nézni, izgalmas, néha ijesztő (is) volt, nem az a tipikus horror film, érezhető volt rajta, hogy ausztrál film. A szereposztás jó, tetszett; Emily M-nek, és az édesanyját alakító, Robyn N-nek is jól állt a szerep és jól is játszottak. A szinkron nagyon jó (Györgyi Anna, Szilágy Csenge).
Adott volt a lehetőség, hogy egy horror ne a kádból kifolyó víz, a penészes falak, az ágyból kibukó hulla látványával próbáljon sokkolni, hanem reális eseményekkel, de a rendező hölgyet elragadta a fantáziája. Filmes eszközökkel próbálja bemutatni az elmúlást és a demenciát, de ez a szimbólumrendszer nálam nem jött be. A kritikusoknak szólt az ötlet, ők kedvükre élvezkedhetnek és fejtegethetik az allegóriákat.
Egyik ismerősöm nem szerette volna otthonba küldeni idős édesapját, ezért hozzá költözött. Ennek eredményeként ő lebegett élet és halál között. Demens apucija egy este betörőnek nézte és olyan súlyosan megsebesítette, hogy az orvosok alig tudták megmenteni. Ja, és persze segítséget se hívott hozzá. Na, ez az igazi horror.
Sötétben játszódó film, dög unalom, ha negyed óráig nem nézi a filmet az ember nem marad le semmiről, de ha egyáltalán nem nézi meg a filmet az ember akkor meg pláne nem marad le semmiről.
Horror szimbolikával megspékelt dráma az időskori demenciáról.
Nem egy nagy sziporka, kicsit szájbarágós lezárással, viszont pont annyira sötét, mint maga a betegség.
Leginkább azok értékelik majd, akik már szembesültek ezzel a kórral valamelyik ismerősüknél.
Azoknak viszont inkább dokumentumfilm.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások