A nagyszabású, látványos kínai balett középpontjában egy egymásért küzdő szerelmespár és egy varázslatos shaolin templom áll. A szerelmesek, Tien Juan és Szu Suj elszakadnak egymástól, mikor martalócok égetik fel a vidéket. A fiúra, Tien Juanra félholtan talál rá a shaolin mester, Huj San. Magával viszi a kolostorba és ott a buddhista szerzetesek és tanoncok csodás erejükkel meggyógyítják a fiút. A felépült Tien Juan hírt hall elveszett kedvese felől és egy lampionos ünnepi forgatagban hamarosan rá is lel. Ekkor azonban újból rablók törnek be a Központi Síkságra és Szu Sujt elragadja vezérük, a Félszemű Szörny. Tien Juan megverve, megalázva tér vissza a shaolin templomba, ahol megismerkedik a shaolin kung-fu szellemével. Sok gyakorlás és meditáció után maga is szerzetessé válik és végre megbékél a világgal. Évekkel később ismét találkozik egykori szerelmével, de szerzetesi fogadalma miatt nem lehetnek egymáséi. Szu Suj megpróbálja megállítani a Félszemű Szörny rablóbandáját, de a vezér megöli őt. A szerzetesek azonban, Tien Juan vezetésével legyőzik a gonosztevőket és a fiú végleg átadja magát a szent életnek.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nahát! Nem tudok semmit a kínai modern balettrõl, de ezt a filmet (vagy filmre vett elõadás?) nagyszerû - bocsánat, ha profán vagyok! - "ötletnek" találom!! Nem jut tisztességesebb szó az eszembe.
Mégpedig azért vélem annak, mert láthatóan kiváló ötvözését sikerült megtalálniuk a kínai stílusú színjátszásnak, amelyik ugye rendkívül sok súlyt helyez az akrobatikus elemek használatára és az európai balett úgymond "táncosabb" és/de "néma" játékának számomra legalább is meghökkentõ és nagyon tetszõ keverékét.
Elnézést kérek bármely erre járó a két különbözõ vagy legalább az egyik színjátszó formát nálam sokkal jobban ismerõtõl, ha lükeséget írtam, bármilyen további magyarázatot, értékelést szívesen olvasok.
Érdekes a zene is, az elején - lehet, hogy szentségtörés, de - nekem folyvást Bartók jutott eszembe. Persze biztosan csak a Mandarin miatt... De a modern komoly zenéhez sem értek, bevallom.
A Duna tévének pedig megint egyszer gratulálok, hogy sikerült ilyen érdekes élményt szerezni és köszönöm!
Ui: Mondjuk, egy röpke pillanatra bevillantak még számomra azok a fajta "balettok", "népi operák" is, amilyeneket Mao utolsó felesége, Csiang Csing, az egykori színésznõ, a szörnyû "kulturális forradalom" egyik kiagyalója erõltetett a színpadokra...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások