Thomas után

After Thomas
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott angol filmdráma, 93 perc, 2006

Értékelés:

35 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

35 szavazatból
Szerinted?
Kyle Graham nem a szörnyektől fél, mint általában a hatévesek, akik az ágy alatt keresnek menedéket. Kyle szinte mindentől fél, és félelmeit nem tudja szavakba önteni. Édesanyja, Nicola tisztában van vele, hogy Kyle magányra és biztonságra vágyik, de a kisfiú jövője érdekében megpróbálja a végsőkig feszíteni a húrt, amit az autizmus állapota megenged. Férje, Rob ugyanolyan odaadóan szereti kisfiát, de nehezen viseli, ahogy Nicola elszánt küzdelme rombolóan hat kettejük kapcsolatára. Ekkor lép be a család életébe Thomas, a golden retriever kölyökkutya. Nicola és Rob elképedve figyelik, ahogy Kyle személyisége csodálatos módon megnyílik Thomas felé.

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
Rita Oláh 2016 okt. 30. - 10:18:35
Kedvenceim az igaz történetek. Nagyon tanulságos film, és erõt lehet meríteni belõle, hogy kilátástalannak tûnõ helyzeteken is lehet nagy munkával segíteni. Tetszett a filmbe, hogy egy erõsen sérült embert mutat be, fõleg az elején, és aztán lejön belõle, hogy õ is hasznos tagjává képes válni a társadalomnak. És külön érdekesség. hogy egy állat milyen sokat képes segíteni az embereken. Nem hiába gyógyítanak állatterápiával is mentális problémákkal rendelkezõ embereket.
10/10
Xxy92 2016 aug. 15. - 21:47:15 10/10
Igazán megható film, melyet teljes szívbõl tudok javasolni mindenkinek, aki érintett az autista gyermekek által képviselt témakörben, ugyanis azt gondolom, hogy sokat lehet tanulni ebbõl a filmbõl. Legnagyobb pozitívumaként azt emelném ki, hogy kendõzetlenül ábrázolja, amint egyszer az anya,- másszor az apa kap dühkitörést és kérdezi vádlón a sorsot, hogy miért pont õt bünteti ezzel a gyerekkel. Viszont a késõbbiekben az ilyen jelenetek fokozatosan eltûnnek, és a kutya által Kyle-ban elõidézett pozitív változás hatására a szülõk is sokkal közelebb kerülnek a gyermekükhöz, egymáshoz, és önmagukhoz is.
Jó lenne, ha a társadalom megértené, hogy az autista emberek nem bolondok, csak végtelen türelmet igényelnek, amely viszont maximálisan kamatozódni fog, amint leomlik a vár, melyet az érintett épített maga köré. Ez a film talán segít ebben. Talán.

10
8/10
king4aday 2013 júl. 28. - 18:45:10 8/10
Kissé szomorú egy elöttem hozzászóló által leírtakat olvasni, akinek elég szûkös ismeretei lehetnek az autizmusról, és a pszichiátria történelmérõl. Az autizmus nem a XX. vagy a XXI. századokban megjelent betegség, mert igenis betegségrõl van szó, és nem szülõk nevelési gondjairól. Mit is csináltak a régi idõkben ezekkel az emberekkel? Inkább nem is térnék ki erre, mert jobb ha nem tudja a kedves hozzászóló. Annyit azért elmondanék, hogy nem volt könnyû sorsuk, és csak azok voltak "boldogok", akik fel sem fogták a körülöttük zajló borzalmakat. Többnyire az egyház is része volt a "kezeléseknek", a lobotómiáknak és más embertelen "gyógymódoknak", melyeknek gyerekek tízezrei voltak az áldozatai. Nagyjából ez volt a sorsuk a pszichés gondokkal küzdõknek még a XX. században is, kedves pneklara.
A filmrõl annyit, hogy egy remek történet. Nekem mindig jobban tetszettek a kis költségvetésû, TV film jellegû alkotások, mert hitelesebbnek tûnnek cicomázott társaiknál. Itt is ezt éreztem. Az anyát nem tudom elítélni, mert másfél óra nem elegendõ minden pillanat feldolgozására, így inkább a drámaibb pillanatok kaptak nagyobb figyelmet. Mindenkinek van egy tûréshatára, és mindenki örömre, boldogságra vágyik szülés után, büszke szeretne lenni gyerekére. Kevesen képesek elképzelni a csalódást, amikor kiderülnek a gondok, mert nincs értelme hazudni, ez többnyire minden ilyen helyzetben lévõ szülõt negatívan érint, és támadnak gonosz gondolatai. Ez a film egy jó példa a küzdelemre, mely eredményt is hozott. Igazán jól állták a sarat a gyerek szülei, és undorító olvasni, hogy van aki elítéli néhány tévedésüket. Mindenkire kihat egy ilyen szerencsétlenség, mindenki másképp reagál, hiszen senki nem tökéletes. Részemrõl minden elismerés a szülõké a kitartásukért. Egy igazán jó kis délutáni filmcsemege.
stenmore 2013 júl. 17. - 10:40:53
Ez pontosan így van,ezért is írtam hogy amerikaias afilm ,mert ott lihegik túl sokszor a pszichét,ugyanakkor meg a lényeg pont elvész a kapcsolatokban.A mama is rászorult volna egy kis pszichiátriai kezelésre ,talán még inkább mint a gyerek.
pneklara 2013 júl. 17. - 09:19:58
Ki tuja, hogy volt-e régen ennyi autista gyerek, vagy kiverték belõlük? Most könnyebb azt mondani, hogy autista a gyerekem, mint azt, hogy rosszul nevelt.
Épp a napokban olvastam egy szakember véleményét, aki szerint viszik hozzájuk a gyerekeket, hogy adjanak a betegségükre tablettákat, s mikor egyedül maradnak a gyermekkel, kiderül róluk, hogy nem betegek,sõt, értelmesek, csak a környezeti rossz hatások hozzák belõlük elõ a tiltakozásnak ezt formáját.
Itt a nevelõk, a többgyermekes anyuka, a kutyásgazda közelében a gyermek rendesen viselkedett. Mert értettek a gyerek nyelvén. Ez az anya nem volt jó anya: híján volt a játékosságnak, tele volt önsajnálattal, önmarcangolással, s a gyerek, mint egy érzékeny mûszer, leveszi, hogy mindezért õt okolja.Nevelt, a szó rossz értelmében, kiszámíthatatlan volt,képtelen volt "leereszkedni" a gyermekéhez.
Az apába sokkal több érzék szorult, meg a nagyiba is.
A kutya, mint nevelési lehetõség régtõl alkalmazott a pszichiátriákon, a fogyatékosoknál.
Biztos, hogy nagyon nehéz ilyen gyerek mellett: az anya összeroppan a felelõsségtõl, az apa elmenekül a családtól - itt az apa SZÁZBÓL EGY kategória, aki nem menekül el.
Mivel megtörtént esetet dolgoz fel, hihetõ, hogy nem csak egy happy végû amerikai tucattörténetrõl van szó.
De biztos, hogy az anyának nagy változáson kellett átmennie, hogy ennek az érzékeny gyermeknek jobb környezetet biztosítson.Szép jelenet volt, mikor a kutyát úgy öleli, babusgatja, mint egy "egészséges gyermeket" - de ezt az érzést nem adja át a beteg gyerekének.Mert nem szerethetõ szegény.
Tanulni kellene a szülõi szerepet is, bár sokan úgy vélik, ha megszületik a gyerekem, majd belejövök. Pedig megcsontosodott,rossz szem.vonásokat nehéz leküzdeni, pláne, ha a felnõtt nem is tud róla, hogy hiányosságai vannak, és hogyan kellene.Így csak vak vezet világtalant.A sok felesleges ismeret helyett ilyenre is nevelhetne az iskola, vagy a média. De könnyebb olyan mûsort készíteni, ahol Palácsik, meg Damu pucér szobrot áll. Na, meg igény is ilyenekre van.Nézzük a celebek hazug családi gyakorlatát, ahelyett, hogy sikeres családmintákba avatnának be szakemberek kalauzolásával.
4/10
adamnagysweetmovie 2013 júl. 16. - 23:14:45 4/10
Hej, a régi szép idõk...

Amúgy a "film" apró részleteiben néha (sok közhely mellett) elkapta a betegséget, de összességében egy közepes tvfilm, egy társadalmi célú illusztráció, mind karaktereiben, mind vázlatos jeleneteivel...
stenmore 2013 júl. 16. - 22:53:46
Kicsit amerikaias ízû volt a film, másrészt az emberben felmerült, hogy régebben amikor nem volt ennyire fejlett a tudomány, az ilyen gyerekeknek lekentek idõnként egy pofont pl.
10/10
Andy_Blueman 2012 ápr. 04. - 23:07:14 10/10
Nagyon szép film!

Bizony, akinek ilyen gyereke születik, annak gyökeresen megváltozik az élete. Tudom, mert nekem is van egy fogyatékos testvérem.
A Golden Retriever pedig valóban nagyszerû társ. Ezt is tudom, mert nekünk is Goldenünk van. :)
9/10
F.Kristóf 2012 ápr. 04. - 22:53:25 9/10
Szép, film. Megható. Igaz történet.
Kutyák, delfinek, stb. hû segítõtársai a sérült gyermekeknek, felnõtteknek.
(Ki az aki nem sérült?)
dantonb 2012 ápr. 04. - 19:14:45
Már mit?
Összes hozzászólás