Micu, a magas rangú kádercsalád lázadó gyermeke és Norica, a tizenéves önfejű prosti véletlenül kerülnek össze. A maga erejéből való érvényesülési vágy, mely Micut hajtja, Noriával találkozva szinte végzetszerűen csap át rémületes pokoljárásba és ámokfutásba.
Itt is a szerelem az egyetlen lehetséges kapaszkodó, mint Pintilie két korábbi filmjében, A tölgyben (1992) és a Túl későben (1996), csakhogy itt kimondatlan, elementáris és végletesen önfeláldozó.