"Egy negyven év körüli asszony a férjét temeti. A koporsó leeresztése előtt hisztériás rohamot kap, és meghasonlott állapotban otthagyja a gyászszertartást. Barátai, kollégái hiába próbálják vigasztalni. Mindenkit elüldöz maga mellől, kilép a munkahelyéről. Valami nincs többé. Vége annak a humanista illúziónak, amely oly sokáig szinte egyedül adott értelmet az oroszországi életnek, hogy a hit, az eszme, a gondolat, a szó, képes formálni a világot. A Végelgyengülés a megújulóban lévő szovjet filmművészet eddigi legjelentősebb alkotása, alighanem első remekműve."