A Balázs Béla Stúdióban a 70-es évek elején készült dokumentumfilmek és azok forgalmazásával kapcsolatos tapasztalatok hívták életre a társadalmi forgalmazást. A 60-as évek végén, 70-es évek elején készült pedagógiai témájú dokumentumfilmek kiindulópontként szolgáltak a Dárday, Vitézy, Szalai, Mihályfy, Wilt rendezők kollektív filmes kezdeményezésének, a Nevelésügyi sorozat előkészítésének. A filmeket pedagógus közösségekben levetítve beszélgetéseket, vitákat szerveztek országszerte. A Nevelésügyi sorozat elkészültével megkezdődött a filmek tudatos társadalmi forgalmazása. A vetítések jelentős vitákat indítottak, ahol gyakran merültek fel a szocialista társadalom ellentmondásait hangsúlyozó megszólalások. A filmek kis közösségekben a civil önérdek-érvényesítés igényének csíráit táplálták. Az alkotók és szociológusok, filmtörténészek, bölcsészek, népművelők megalakították a Balázs Béla Stúdióban a Közművelődési Munka Csoportot a film társadalmi forgalmazásának, módszertanának kidolgozására. A politikai beágyazottság igénye illetve a kapott részleges támogatottság a csoporton belül ellenérzéseket keltett, a viták elmérgesedtek, és a kísérlet felemás módon valósulhatott csak meg. A második rész rekonstrukciós kísérletet tesz, mely mai körülmények között egy iskolában diákokat és pedagógusokat késztet közösségük és szakmai problémáik megvitatására a korabeli filmek vetítésével. Hogy vetíteni nem elég, hamar kiderül. A film kortörténet és kortárs lenyomat egyben.