Zöldár

Bakancslistához adom
magyar filmdráma, 94 perc, 1965

Értékelés:

16 szavazatból
Szerinted?

Az ötvenes évek elején játszódó filmben a parasztcsaládból származó Marcit felveszik Budapestre a bölcsészkarra. Itt megismerkedik Borival, szerelemük azonban véget ér, amikor Marci nem áll ki Boriért régi ismerősével, Ács Lacival szemben, aki DISZ-titkárként kemény politikai hadjáratokat folytat, többek között a lány ellen. Lacit végül letartóztatják, és Marcit kérik fel utódjául, de a fiú nem vállalja a tisztséget. Az eset után Marci hazalátogat, és rádöbben, hogy viszonylag rövid távolléte során mennyire eltávolodott gyökereitől.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
ilali 2016 szept. 01. - 13:23:09
***SPOILER***
Bori: - Miért vagyunk mi ennyire kiszolgáltatottak?

Tanár: - Ajánlom figyelmükbe a mû utójátékát!

„Istenem, aki a mindenséget megteremtetted: ez a te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet? Sokára, Uram, sokára?”
„O God that madest this beautiful earth, when will it be ready to receive Thy saints? How long, O Lord, how long?” G.B.S.: Saint Joan
***SPOILER VÉGE***
Biztos vagyok benne sokaknak „vicces” gondolai támadnak a Johanna, Bori párhuzamról. De aki ezen felül tud emelkedni, az jól láthatta, láthatja, ha így bántak egy szenttel, akkor mik az esélyei annak aki nem szent. „Csak” nõ. Csak ember.
(G.B.S. mindig idõszerû. Amikor ki akarták tüntetni, csak annyit mondott: - Nem kell.
Ma már nem „nagy durranás” ez a film, a téma, gondolhatják sokan. Én még ismertem olyanokat, akik ennél kevesebbért, … élvezték mások vendégszeretetét.)
Tarajos Gõte 2013 aug. 29. - 20:42:18
"radikális gondolkodású, megalkuvásokat nem ismerõ Ács Laci DISZ-titkárt leváltják"

Te jó Isten! Milyen véresszájú alak lehetett valaki, aki az ötvenes évek elejének sztálinista körülményei között "radikális"-nak minõsült! Egy Pol Pot.
drProktor 2012 okt. 01. - 11:18:16 Előzmény Vinogradov
Helló Vinogradov uram!

Úgy is mint Borvári esetleg Borváry, te vagy az,
aki tapasztalatom szerint igen csak ért a filmezéshez, filmekhez.
Van nekem egy elméletecském, kérlek kertelés nélkül írd meg róla a véleményed:
A filmkészítés korábbi idõszakában, úgy a 20. sz . 40-es éveiig,
a fényképezés technikailag fejletlenebb volt, nem tudott megfelelõen éles negatív készülni.
Erre a technikai hiányosságra még rá is dolgozott a filmkészítés,
fõleg érzelmes régi daraboknál s a hozzájuk tartozó,
régi színészeknél látható ma is a kép elhomályosulása, Jávor, Karády,
Garbo, Dietrich, régi filmjein olyanok a felvételek,
mint ha a sztár valahonnan a messzeségbõl nézne a nézõre egy bezsírozott,
de legalább is vízgõzzel homályosított üvegen keresztül,
ezzel a történet érzelmi telítését próbálták technikailag alátámogatni,
én elõször AstaNielsenrõl készült összeállításban figyeltem föl a dologra
(aki pedig e trükközés ellenére is, állítólag gyönyörû volt).
Olyannyira, hogy manapság is, a régies hatás(század eleji, „béke beli” hangulat)
filmre idézésének egyik eszköze, úgy, mint pl. még a fekete-fehér kép,
vagy pláne annak szépia változata.
A nem mozgó fényképezésben is sokan erõteljesen használnak szûrõket az objektívre helyezve,
ködös, nosztalgikus hatás elérése érdekében, azt hiszem ezeket „haze”-nak nevezik.
vino-et-veritas 2012 szept. 30. - 17:42:48
Lehet, hogy ekkoriban a "hivatalos" kultúrpolitika sem volt teljesen biztos még abban, hogy mit engedjen. Az 50-es évek "torzulásai" igen, mert azzal szembe lehetett nekik is helyezkedni, de 56 már nem.
offtopic
Vinogradov 2012 szept. 30. - 16:59:50 Előzmény vino-et-veritas
Én evidenciának vettem, hogy a film alkotói óvatosan próbálgatták az ötvenes évek kritikájának határait. De mindenki ezt tette a kultúrában, aki számára fontos lelkiismereti kérdés volt a múlt "eltörlése" helyett inkább annak tisztázása.
offtopic
Vinogradov 2012 szept. 30. - 16:56:59
Ez elsõsorban figyelem kérdése...
vino-et-veritas 2012 szept. 30. - 14:52:16
Vinogradov fórumtárssal váltottunk a témában pár szót. Igaz, nem éppen a legalkalmasabb helyen, A Zebegényiék topikjában...
drProktor 2012 szept. 30. - 13:50:31
Persze, nincs valami sok hozzászólád,
de most sajna tényleg nincs idõm végifgnézni,
így nem tudom, valaki szóvá tete-e , hogy "fölvezetés" már megint hibás:
Hotváth Teri naná, hogy nem
Margit aki KonczGábor felesége, hanem Margit a fõhõs nõvére.
A feleség Eszter, aki valószínûleg MeszlériJudit.
Tkp. fölháborító, hogy a tákjékozatlanság és igénytelenség
ilyen ostoba keveredésekhez vezet.
vino-et-veritas 2012 szept. 29. - 12:09:09
Ez teljesen elfogadható.

Még annyi, hogy a Báron által írt dialógus-probléma vagy felületesség talán annak is betudható, hogy Gaál egy pontig elmehetett a rendszer bírálatával vagy a "múlt feltárásával", de minden nem mondhatott ki, amit akart. Ez minden bizonnyal rányomja a bélyegét a dialógusokra vagy a színészi játékra. A határok "feszegetése" vagy "megismerése" ekkor még a kezdetén járt, majd késõbb lassan formálódik valamiféle "konszenzus" a hatalom és a mûvészet között arra vonatkozóan, hogy körülbelül mit lehet és mit nem (v.ö.: három T). Persze gyakran ez is illogikus módon mûködik majd, ahogyan már máshol ez szóba is került...
Vinogradov 2012 szept. 29. - 11:48:33
Én is másképp nézem a két filmet - és a kritikus is csak egy bizonyos szempontból hasonlította össze õket.

A Sodrásban vizuális ereje óriási, a színészekvezetés, a párbeszédek hagynak néhol némi kívánnivalót maguk után, de e összességében nem vesz el olyan sokat az erejébõl, sõt, van néhány kifejezetten erõs beszélgetés benne a halálról, a halál feldolgozásáról, amelyek szerintem kifejezetten jók. Összességében azonban kicsit egyenetlen a film, ezt kár lenne tagadni. Olyan mint Manet-tõl a "Reggeli a szabadban". A lényege a modern, új látásmód beemelése a magyar filmkultúrába, de összességében még nem tökéletes.

A Zöldár hasonló problémákkal szerintem kevésbé küzd. Ennek nyilván az is az oka, hogy nem programfilm, mint a Sodrásban - egyébként én nem éreztem kidolgozatlannak sem a fõ-, sem a mellékkaraktereket. Sõt, éppen eléggé kidolgozottnak találtam õket ahhoz, hogy ne zavarjon az az egy-két apróbb esetlenség, ami jellemzi.

Amúgy szerintem a Zöldárnak még az esetlenségei is az erõsségei (ha másként nem hatnak pozitívan, a mozi bájához járulnak hozzá), de ez már más kérdés. Viszont az említett kritika-részletet nem azért osztottam itt meg, mert mindenben egyetértek vele, hanem éppen ellenkezõ szándékkal: vitaindítónak szántam.
vino-et-veritas 2012 szept. 29. - 10:06:57
Hát, nem tudom. Én egyszerû filmnézõként a két filmet máshogyan nézem.
A Sodrásban nekem a "magyar újhullám" terméke, techniaki megvalósítása, képi világa az, ami megfog, a történet, a dramaturgia mellett. Társadalmi vonulata nem olyan éles, mint az a Zöldárban látható. Amúgy a figurák "kidolgozatlansága" szerintem mindkét filmre jellemzõ, de én ezt inkább a fiatal szereplõgárdának tudom be, mint amennyire a rendezõ "hibájának". Tóth Benedek nem is volt "hivatásos" (színész késõbb egyetemi oktató volt Keszthelyen), nála erõsebben érezhetõ is a színész-képzettség hiánya...

Az idézett külföldi "méltatások" esetében azért érdemes utalni az akkori politikai légkörre is. A "vasfüggönyön" túl a rendszerváltásig eleve üdvözöltek minden "rendszerkritikus" hangvételû munkát. Persze ez nem von le semmit a filmek értékébõl.
Vinogradov 2012 szept. 29. - 08:46:43
"Mai szemmel a Zöldár friss, õszinte munka; az évek során nem kopott, hanem nemesebbé vált, akár a jó bor. Ha valaki meg akarja ismerni az ötvenes évek „szûk levegõjét”, annak elsõként ajánlható Gaál mûve. A külföldi kritika, szemben az itthonival, már akkor tisztán látta ezt: a Cahiers du Cinema arról ír, hogy igazságtalan volt a film magyarországi fogadtatása, Louis Marcorelles pedig a Le Monde-ban egyenesen azt állítja, ez „a legõszintébb, legpontosabb, legérzékenyebb film, amit valaha szocialista országban a sztálini idõkrõl forgattak”. Ha valami mégis hiányérzetet kelthet, az – akárcsak a Sodrásban második részében – az idõnként erõltetett dialógusok, a felületes színészvezetés, a Tóth Benedek játszotta fõhõs alakjának kidolgozatlansága, a morális konfliktusok mögötti lélektani megalapozottság hiánya; vagyis mindaz – ezt B. Nagy már a Sodrásban kapcsán észrevette –, ami távol áll Gaál poétai-festõi érzékenységétõl."

(Báron György, Filmvilág 2007/12.)
offtopic
Vinogradov 2012 szept. 29. - 08:31:39 Előzmény olahmiki1959
Kedves Olahmiki1959!

Talán önteltség lenne magamat filmesztétának nevezni, bár tény, hogy szereztem "filmelmélet és -történet"-bõl alapfokú papírost, de más irányú végzettségeim is vannak és egyenlõre nem úgy tûnik, hogy valaha bárhol pont ez a diploma segít majd a könnyebb elhelyezkedésben. De tény, hogy valóban szeretem a filmeket, szeretek filmekrõl írni és olvasni, szeretek filmekkel meditálni, gondolkodni vagy emocionális élményeket átélni.

A "kommerszet" viszont nem biztos, hogy meg tudom határozni. Lehet, hogy meglepõdnél, hogy mit nem tartok kommersznek (25 vagyok, elvégre) és lehet, hogy nagyokat néznél, ha elmerülnél a korábbi hozzászólásaim tengerében (jó sokat írtam 2007 óta :) ). De az tény, hogy amit én magam kommersznek, gyengének vagy ízléstelennek tartok, azt valóban vagy nem nézem meg, vagy nem írok róla, és, ahogy az élet elõrehaladtával higgadok lefele, egyre ritkábban fordul elõ, hogy akár itt a porton berontsak a film topicjába és ész nélkül elkezdjek vagdalkozni, meg rendet csinálni, mnt Toldi Miklós Nagy Lajos udvarában a talján piperkõcök között. (Régebben ez azért jellemzõbb volt rám. :) )

Ami a "Körhintát" illeti, kifejezetten szeretem azt a mozit, bár a filmes agyak többségével szemben én nem tartom korszakalkotónak, csupán néhány beállítását. A fõcím például, vagy az esküvõi táncjelenet a neorealzmus évtizetének (1945-1955) egyik legnagyobb, legjelentõsebb pár perce, valóban fimtörténeti jelentõsségû (nem véletlen, hogy ezt külföldön is díjazták).

Óriási színészi teljesítmények koncentrálódnak, feszülnek benne - én Szirtest minden hibájával és tévedésével együtt nagyon szeretem, Törõcsik ragyogó és teljesen egyedi jelenség ekkoriban, Soós Imre óriási tehetség és elképesztõ energia egyvelege. Nagyon jó nézni, ha színészek között szinte szikrázik a levegõ, és a Körhinta pontosan ettõl válik olyan hitelessé* - akárcsak Fábri másik Sarkadi Imre adaptációja, az 1959-es "Dúvad", amelyet egész egyszerûen Bessenyei Ferencre írtak.

Azt is bátran hajlandó vagyok elismerni, hogy ez a film fontos állomása volt a Rákosi-éra sematizmusától való megszabadulásnak, a magyar film megtisztulásának és újjászületésének. Ugyanakkor a magyar filmtörténeten belül mégis sokkal kevésbé korszakalkotó, mint a három évvel késõbbi "Ház a sziklák alatt" vagy "Vasvirág".

Nem jelöl filmtörténeti határpontot, hiszen a sematizmust már elõbb elkezdték lebontani, és 1955-ben, bemutatásakor, már kifejezetten jól álltak ezzel a munkával. A szerzõ életmûvében is csupán annyiban jelöl határpontot, hogy jelentõs nemzetközi sikereket hoz számára, ami korábbi munkáiról nemigen mondható el. Igaz, ez órisi dolog is egy posztsztálini filmstruktúrában létezni igyekvõ alkotó esetében, de ettõl függetlenül ebben a filmben még nem találja meg az igazi hangját.

Amikor Fábri száz százalékosan érett és szerzõi filmekkel lép ki a közönség elé, az inkább a hatvanas évek eleje körüli idõszak, sõt, nagyjából kijelenthetõ hogy ez a periódus a "Két félidõ a pokolban"-nal veszi kezdetét és visz el aztán az igazán, megsemmisítõen nagy filmek irányába, mint a "Húsz óra", az "Utószezon", az "Isten hozta õrnagy úr", a "Pál utcai fiúk" (nézd meg újra, ha ne adj isten nem hinnél nekem - az egyik legnagyobb magyar szerzõi film!), a "Plusz-mínusz egy nap" (az egyik legfelkavaróbb film, amit valaha láttam) a korábban általam sokat ócsárolt, de ma már más, higgadtabb szemüvegen keresztül nézett "141 perc a befejezetlen mondatból", Fábri szerintem legjobb filmje, az "Ötödik pecsét" vagy a Balázs József -adaptációk (Fábián Bálint, Magyarok). Ezek egytõl egyig egyetemes filmtörténeti fegyvertények, míg a "Körhintának" csupán néhány jelenetét érzem annak.

Fõleg, hogy minden ellenkezõ látszat ellenére ezen a mozin még ott a sematizmus nyoma: még Barsi Béla a gonosz kulákbácsi (sic!), aki nemcsak, hogy maradi, meg önfejû, de még a tetejében kulák is. Szirtes méltó párja ebben - õ sem akar belépni a tsz-be, inkább dúl-fúl mérgében, meg möresztgeti a szömét. Nem érzem annyira hitelesnek a magyar vidék ábrázolását sem, mint ahogy Te látod - azt hiszem Szõts István már egy évtizeddel korábban, Sára Sándor vagy Zolnay Pál kamera-töltõtolljával pedig egy évtizeddel késõbb megalkotott vidékábrázolásai sokkal igazabbak és összetettebbek.

De mindez ne érdekeljen, ez csak unalmas esztétai fecsegés!

Mert a Körhinta egyébként (szerintem is) nagyszerû film. Nagyon szeretek benne elmerülni, nagyon tetszik a hangulata, a fényképezése, a finom és visszafogott erotikája (mert érdemes rá felfigyelni, hogy olyanja is van) és mindenekfelett a már emlegetett szikrázó levegõ Soós Imre és Törõcsik Mari közt.

A Zöldárat pedig nézd meg - nagyon érdekes a hangulata, könnyen bele lehet feledkezni!
vino-et-veritas 2012 szept. 28. - 11:58:41 Előzmény Vinogradov
Még egy momentumot tennék hozzá.

Azt, amikor elmennek a Zách János alakította ügyvédhez. Eleinte segítõkész, majd amikor kiderül, hogy politikai ügyrõl van szó, megfagy a levegõ és szinte kidobja a fiatalokat azzal, hogy jó-jó, majd utánanéz a dolognak.
Ez is jól mutatja azt a légkört, ami körülvette az akkori társadalmat.

Nos, Kádárék erre könnyen mondhatták: "Elvtársak, ezek az 50-es évek voltak, mi már nem ilyenek vagyunk, sõt nálunk lehet ilyen témákról is lehet nyíltan beszélni, akár filmre vinni".

Holott a felszín alatt mindig ott volt a "diktatúra", csak finomabb módszerekkel mûködött tovább...
olahmiki1959 2012 szept. 28. - 11:43:15 Előzmény Vinogradov
Nem vagy te hivatásos filmesztéta véletlenül?
A hsz-ed színvonala ugyanis messze túlmutat azon, mint amikor valaki néhány jól megfogalmazott mondatot ír le egy filmrõl.
Rákattintottam a nincknevedre, mert kíváncsi voltam, hogy milyen az érdeklõdési köröd, - már amennyire ez a neten megítélhetõ valakirõl, - milyen témákhoz szoktál hozzászólni, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Az átlagosnál sokkal komolyabb, nagyobb mûvészi értéket képviselõ, sokszor társadalmi problémákat boncolgató, feszegetõ, útkeresõ filmeket és mûsorokat szoktál nézni, és a kommersznek még a nyomait sem tudtam felfedezni ezen a listán.
Azt hiszem, ez elég ritka dolog manapság.
Nekem a filmekrõl, amiket felsoroltál, - persze jelezted, hogy a teljesség igénye nélkül, - még legalább egy film eszembe jutott, amit talán érdemes megemlíteni, ez pedig a Körhinta.
Pontosan nem tudom, mikor játszódik, talán a negyvenes évek végén, vagy az ötvenes évek elején, de ez nem is fontos.
Annál a filmnél éreztem úgy, hogy ahogy mondani szokták, "minden összejött" benne.
A fantasztikus színészi játék, amelyben nyomát sem találod az ötvenes évek idõnként sematikus színészi játékstílusának, - köszönhetõen a bátran zseniálisnak mondható színészgárdának, Kiss Manyinak, Szirtes Ádámnak, az akkor még semmiféle színészi tapasztalattal nem bíró, és pontosan ezért felejthetetlen, hamvasan ártatlan Törõcsik Marinak, és persze a fiatalon elhunyt zseninek, Soós Imrének.
A film tökéletesen érzékeltetni tudta az emberi sorsokon keresztül az akkori idõk sötét, fojtogató hangulatát, az erõszakos téeszesítést, az állandó gyanakvás légkörét, a végtelenül elmaradott, falusi, vagy inkább tanyasi életbõl való kitörés teljes reménytelenségét.
Azt hiszem, Fábri Zoltán filmje nem csak a magyar, hanem az egyetemes filmmûvészet egyik kiemelkedõ, megkerülhetetlen remekmûve.

A "Zöldár" címû filmet, én õszintén megmondom, még nem láttam, de ezek után mindenképpen meg fogom nézni.
offtopic
Vinogradov 2012 szept. 27. - 23:29:20
És nem Gáll, hanem Gaál - hogy lehet ilyet elírni!

(Volt a korszakban Gáll István is, de õ íróként vált jelentõssé, ami azt illeti...)
Vinogradov 2012 szept. 27. - 23:24:37
Hát, én úgy érzem, hogy azóta az ötvenes évekrõl sokkal erõteljesebb és pontosabb opuszok filmek is készültek.

Csak néhányat, a teljesség igénye nélkül (a már emlegetett Húsz óra kihagyásával): Feldobott kõ, Tegnapelõtt, Szerencsés Dániel, Egymásra nézve, A ménesgazda, Angi Vera, Te rongyos élet, és ide sorolhatóak az Eldorádó és a Tízezer nap vonatkozó jelenetei is. (Egyébként vicces, hogy mindegyik 89 elõtt készült.) No meg persze mindenekfelett a Tanú a maga hihetetlen és zseniális groteszkjével.

Ami a Zöldárat illeti, ez egy összetet film, rendkívül erõs pillanatokkal, fantasztikus operatõri munkával és néhány nagyon erõs párbeszéddel. Ugyanakkor az ötvenes évek ábrázolása még így is erõsen elnézõ egy kicsit a reális állapotokhoz képest, ahogyan ez általában a hatvanas évek hasonló tematikájú alkotásaira - Húsz óra, Párbeszéd, Apa - még jellemezõ. Legalábbis a szövegkönyv tekintetében.

Mert ugyanakkor az is tény, hogy a képek rendkívül beszédesek. Herczenik Miklós operatõrnek és Gáll rendkívüli vizuális fogékonyságának köszönhetõen fantasztikusan erõs és egyértelmûen értelmezhetõ felvételeket kapunk. Másrészrõl az is igaz, hogy nagyon sokat megtudhatunk a "Zöldár" tajtékjainak hátán vidékrõl érkezett fiatalokról - erkölcsi, mentalitásbeli szempontból különösen.

És persze a színészek is óriásiak - nekem a Tóth Benedek és Dõry Virág játszotta kettõs hihetetlenül hiteles volt, nagyon tetszettek a párbeszédeik és a közös jeleneteik. Bár én most beleszerettem Dõry Virágba, szóval lehet, hogy ez utóbbi történetpanel megítélésére nézve nem rendelkezem túl sok kpmpetenciával. :)

Nagyon tetszik Ostoros Marci anyjának karaktere is. Annyira hiteles volt számomra, hogy tátott szájjal néztem, amikor beszélt. Megboldogult Annus nénémre emlékeztetett, aki pont ilyen alacsony, tömzsi, bolcs és szikár öregasszony volt - olyan, akit csak szeretni és tisztelni lehet.

És különösen tetszett Horváth Teri monológja. Bár õ minden filmjében jó - és mindegyikben ilyen csontos, szikár, ázsiaiasan karakán tekintetû sziklaszilárd parasztasszonyt játszik.


Összességében ez egy meglehetõsen erõs mozi. Kicsit tompított azért a dolgok élén, de mégis átjön a konfliktusok ereje és valami a korszak folytogató atmoszférájából. Ellenben ezzel szemben, szerencsére, nagyon sok a "Zöldárral" érkezett fiatalok örömeibõl és csalódásaiból.
Ghanima 2012 szept. 27. - 23:23:56
Huhh... nagyon jó film valóban, valahogyan folyvást a "szikár" jelzõ ugrik be róla, amikor meg akarom fogalmazni, hogy milyen is. El sem tudom képzelni,hogy el lehetett volna készíteni színesben, és nem azért, mert hogy a kor szürkesége blablabla...
Egyáltalán nem vagyok értõje annak, hogy ilyen vagy olyan képállás, meg vágás, de úgy érzem, valami ilyen eszközökkel (meg amiket még ennyire sem tudok néven nevezni...) érte el Gaál - most látom, hogy éppen a vágást is õ csinálta! -, hogy nem fogom elfelejteni ezt a filmet, holott nem volt benne semmi direkt, semmi nyomatékosítani akarás.
Az furcsa, hogy a színészi játékot pedig nem is éreztem igazán kiemelkedõnek,inkább mintha mindannyian kicsit éppen az ötvenes évek kvázi propaganda-filmjeire jellemzõen, kissé sematikusra/an játszották volna szerepeiket. Lehetséges, hogy "direkt", rendezõi utasításra?? :-oo Pl. Horváth Teri adta a mindig ráosztott parasztasszonyt..., az édesanya - mintha õ valóban teljesen amatõr lett volna, szinte felmondta a szövegét ott az étteremben...

Száz szónak is egy a vége: ezt a filmet egészen biztosan nem fogom elfelejteni!
perry 2012 szept. 27. - 21:21:21
A Zöldár mai napig is az egyik legjobban és megkockáztatnám leghitelesebben megfogalmazott film az '50-s évekrõl, arról a fojtogató idõszakról amit a vidék élt át a kényszerû sztálinista idõk alatt.
Talán a Húsz óra még ilyen erõs hatású mint Gál filmje.
Morális értékek ütköznek egyéni értékekkel. A föld "elhagyása" , paraszti lét és az urbanizáció konfliktusa korosztályok ütközésének filmje a Zöldár.
Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás