Programkereső

Nem boszorkányság / Auvergne - vulkanikus régió

Bakancslistához adom
francia ismeretterjesztő filmsorozat

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás

Az aktuális rész ismertetője: A Nem boszorkányság című sorozat mai adásában Európa legnagyobb vulkánikus területére, a Franciaországban található Auvergne-be indulunk. Megtudhatjuk, hogy mikor és hogyan alakult ki a vidék és az itt található híres, úgynevezett orgonák. Szó esik a túlnyomásos vulkánról, a hiánypótló vulkánról, a forrópontos vulkánról, a sztratovulkánról és a különböző formájú hatalmas megkövült lávatömbök kialakulásáról is.

A műsor ismertetése: A Nem boszorkányság két műsorvezetője Jamy és Fred bebizonyítják, hogy játszva is lehet tanulni, okosodni, hasznos ismereteket szerezni. Fred megfigyeli a különböző érdekes jelenségeket természetes környezetükben, Jamy pedig a stúdióban egyszerű és szellemes kísérletekkel magyarázza el a gyerekeknek a látottakat.

Egyéb epizódok:

Epizód lista

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
offtopic
kata3 2011 aug. 17. - 13:41:28
Mi a hullócsillag?
A Földön kívüli világ egyszerûen fantasztikus. Tele van furcsa csodákkal, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, olyanokkal, mint például a hullócsillagok.
A Föld, keringése közben gyakran találkozik üstökösökkel, amelyek ha szétesnek, porfelhõ keletkezik belõlük. Amikor ugyanis az üstökös a Nap közelébe ér, felmelegszik és porszemcséket szór szét. Ezeket más néven meteoritoknak nevezik.
A hullócsillagnak nevezett jelenséget is ezek a porszem méretû kõdarabok okozzák, amelyek másodpercenként több kilométert is megtesznek.
Honnan van fénye ezeknek a porszemnyi köveknek? A porszemcsék "felfényesedését" két dolog okozhatja. Egyrészt elégnek a légkörbe érve, másrészt pedig a nagy sebesség miatt megmozgatják a levegõ molekuláit, és fényt nyernek belõlük.
A hullócsillagok mérete általában egy-két centiméter, és ezek 40-60 kilométeres magasságban égnek el néhány másodperc alatt.
Persze vannak nagyobb méretûek is, így akár egy tégla nagyságát is elérheti egy-egy meteorit. Ezek a nagyobb méretû csillagok nem képesek az égésre, csak megolvad a felszínük és lezuhannak.
Attól viszont nem kell félni, hogy a gyönyörködés közben a fejünkre esik egy hullócsillag. A történelem során ilyen csak egy-két esetben fordult elõ. Viszont olyanról elég gyakran lehet olvasni, hogy legelészõ tehenekben tesztnek kár az elégni vágyó homokszemek.
A hullócsillagok, hogy ne merüljenek feledésbe, általában nevet is kapnak. A név kiválasztása pontos matematikai számítás során történik, amely végeredményeként megtudjuk, hogy a porfelhõ melyik csillagképtõl kezdte meg vándorló útját.

Az augusztus és a november hónap az, amikor legkedvezõbben figyelhetjük meg a jelenséget.
Augusztus 12-rõl 13-ra virradóra hullik elvileg a legtöbb augusztusi hullócsillag. A Perseida rajról már az ókori Kínaiak óta tud az emberiség, a meteorokat létrehozó porszemek egy 130 éves keringési idejû meteorból, a 109P/Swift-Tuttle üstökösbõl származnak.
A Szent Lõrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként. 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelõket.
Válasz
kata3 2011 aug. 17. - 13:35:23
Az üstökösökre évezredeken át a legtöbben úgy tekintettek, mint katasztrófák, háborúk vagy halálesetek elõjelére.
A legtöbb ókori csillagász légköri jelenségnek, a Föld "kipárolgásainak" vélte az üstökösöket. Egészen 1557-ig nem jöttek rá arra, hogy ezek az égitestek a Hold mögött járnak. Abban az évben ugyanis feltûnt egy üstökös, amelyet Tycho Brahe megvizsgált és megállapította, hogy a csillagokhoz viszonyított helyzete Európa minden pontjáról vizsgálva ugyanaz. Az üstökösöket elsõként egy angol csillagász, Edmund Halley tekintette olyan, a Nap körül keringõ égitesteknek, amelyek Newton gravitációs törvénye által megszabott pályákon keringenek.

Az üstökösök kisebb porból és jégbõl álló égitestek, amelyek legjobban egy "piszkos hógolyóhoz" hasonlíthatók. Ebbe a néhány kilométer (1 km - 100 km) átmérõjû jégrögbe szilikátpor-részecskék és nagyobb kõzetdarabok ágyazódtak be.
Az üstökösök az égi mechanika törvényei szerint kúpszeleteken keringenek a Nap körül.
Amikor az üstökösöket felfedezik, csupán halvány fényfoltok, lényegesen kisebbek mint a telihold. Amint a nagyobb üstökösök megközelítik a Napot, fokozatosan fényes csóvát "eresztenek", amely a ködös középponti testtõl óriási távolságokig nyúlhat.
A szabad szemmel is fényesnek tûnõ üstökös ugyan ritka, évente mégis átlagosan 20 - 30 üstökös felfedezésével lehet számolni.
Az üstökösök legtöbbször csak akkor válnak láthatóvá amikor a Naprendszer belsõ tartományába jutnak el, tehát legalább a Jupiter pályáján belülre.
http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/ustokos.htm

Az üstökös olyan kis Naprendszer-beli égitest, mely a Nap körül kering, és a Nap közelébe érve kómája és a csóvája fejlõdik — mindkét jelenség legfõbb oka az üstökösmagot érõ napsugárzás. Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégbõl, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertõl néhány tíz kilométerig terjed.
Az üstökösök keringési ideje változó, néhány évtõl akár több száz vagy több ezer évig is terjedhet, miközben némelyikrõl feltételezhetõ, hogy csak egyetlenegyszer halad át a belsõ Naprendszeren, mielõtt kilökõdik a csillagközi térbe.
Az üstökösök törmelékbõl álló csóvát hagynak maguk után. Ha az üstökös keresztezi a Föld pályáját, azon a ponton, ahol a Föld áthalad a csóva törmelékhalmazán, meteorzápor keletkezhet. A Perseidák meteorraj minden évben augusztus 9. és 13. között éri el a Földet
A szabad szemmel észlelhetõ objektumok száma évente átlagosan egy, bár ezek közül sok halvány, vagy nem látványos. http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Cst%C3%B6k%C3%B6s

A Napot rendkívüli mértékben megközelítõ, akár központi csillagunkba zuhanó ún. napsúroló üstökösök nem számítanak ritka jelenségnek. A közismert SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) szonda immár több mint 2000 hasonló kométát figyelt meg, azonban e szonda felépítése következtében a Nap fényes korongját kitakarják, így az üstökösök utolsó pillanatai továbbra is rejtve maradtak a kutatók szemei elõtt.
Most azonban a nemrégiben felbocsátott SDO (Solar Dynamics Observatory) felvételeibõl összeállított mintegy 20 perces videófelvételen jól megfigyelhetõ, ahogyan a kométa elszáguld a napkorong elõtt. A felvételek elemzése fényt deríthet az üstökös végsõ sorsára is. Mindazonáltal igen valószínû, hogy az intenzív sugárzás hatására az üstökös teljes anyaga elpárolgott a közelítés alkalmával.
A SOHO eredeti képsorán egy koronakitörés anyagfelhõjének távolodása is megfigyelhetõ a felvételeken, miközben a kométa a Nap felé zuhan. http://hirek.csillagaszat.hu/ustokosok/20110727-napsurolo-sdo.html

Komment :-D
-------
Ferenc Hiesz
Ennek a csodának mi is a részei vagyunk...és lehet, hogy a FÖLDI ÉLET a legcsodálatosabb mindegyik közül, csak sajnos nem vesszük észre még.............. pedig ha jól csinálnánk...lehetnénk ISTENEK is, majd egyszer...valamikor..!De lehet, hogy már többször megpróbáltuk....De akik most itt vagyunk, mind szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ezt láthatjuk, talán egy páran érthetjük is a "csodát".....!És akik értik és látják a csodát......azoknak van 1 küldetésük az univerzumban!Tovább vinni az "ÉLETET", hogy egyszer majd...erõsebbek legyünk az "ANYAG HATALMÁN"!És ennek egyetlen 1 akadálya van...túl kell élni saját magunkat....................................................................!
3 · · Válasz · július 28., 17:02
Válasz