Name: Az ígéret
Genre: kalandfilmsorozat
Released: 2018-04-22T08:19:29+0200
Rating: 9.1
Cast: Mehdi El Glaoui, Edmond Beauchamp, Maurice Poli, Pierre Massimi, Albert Dagnant

Értékelés:

17 szavazatból

Szerinted?

Az aktuális rész ismertetője: Norbert, az idegen, szállást kér Césaréknál. Az öreg felajánlja neki a pajtát, de Belle kezdettől fogva morog az idegenre és Sébastien is ellenszenvet érez iránta. Angelina ugyanígy érez. Nem tetszik neki, hogy az idegen tolakodó pillantásokat vet rá, öccsét, Jean-t is félti a rossz hatástól. Norbert el akar utazni a csomagjáért. Angelina megkéri Sébastien-t, hogy fusson utána, mert ajándékot szeretne küldeni vele nagynénjének karácsonyra.

A műsor ismertetése: Az Alpok hegység egyik elhagyott menedékházában egy magányos fiatal cigányasszony kisfiúnak ad életet, majd meghal. Az öreg César talál rájuk, aki elhatározza, hogy felneveli a kisfiút, mintha a saját gyermeke lenne. A gyereket elnevezi Sébastiennek. A völgyben ugyanaznap született tizedmagával egy kiskutya, és mivel ő volt mindannyiójuk közül a legszebb, elnevezték Belle-nek. Hat év telt el. Sébastient sokat csúfolják a falubeli gyerekek, ezért a legszívesebben egyedül kóborol a hegyekben. Időközben Belle megszökött gonosz gazdájától és ő is arrafelé vetődött. A faluban mindenki nagyon fél tőle, többen egyenesen azt követelik, hogy lőjék le.

Stáblista:

Értékelés:

17 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Nagyon õszintén bevallom, az utolsó részeket már egyszerûen nem volt erõm megnézni.

Válasz

10/10

A film (borzalmas!!)és a sorozat két teljesen más történet, csak a kutya biztos mindkettõben. A könyv aranyos gyereksztori csak arról, hogy a kisfiú megtarthassa a kutyát, ami a lavinától menti meg a történet végén-szenteste .Se kémkedés, se idegenek, a nagyfiú is normális benne, a szerelmesek meg egymásra találnak.Kész-ennyi!!!

Rosszul fejeztem ki magam. Azt akartam mondani, hogy a mozifilm 1944-ben játszódik, a sorozat meg mintegy 20 évvel késõbb készült és a saját korában játszódik.
Természetesen nem a film forgatási idõpontjára gondoltam.

A félreértés abból adódhat, hogy ugyanazon cím alatt (Belle és Sébastien)két fórum fut párhuzamosan. Az egyik a sorozatról, a másik a filmrõl (2013)szól(ahogy olahmiki1959 is utalt rá). Nekem a film tetszett. 9/10

"A 20 évvel késõbb készült sorozatban"

Elnézést, de ez itt valami nagy félreértés, vagy elgépelés lehet...
A sorozat 1965-ben készült, a mozifilm pedig majdnem 50!!! évvel késõbb, 2013-ban!
Tehát elõbb készült a tv sorozat, a nagyfilm pedig sokkal késõbb.
Szerintem ezt csak véletlenül, a nagy igyekezetben írhattad le...:)
Üdv.:D

Még én is gyerek voltam anno, a sorozat vetítésekor. Az egyes részeket maga az írónõ, Cecile Aubry narrálta. A fõszerepet pedig a kisfia játszotta.
Ehhez képest eléggé meglepett a mozifilm megváltozott története. A könyvet nem olvastam, így nem tudom, melyik történet az igazi.
Spoiler
A mozifilm a II. Világháború alatt játszódik, ahol zsidókat akarnak menteni, átjuttatni a határon a bátor ellenállók, ráadásul pont szenteste.
A 20 évvel késõbb készült sorozatban pedig gaz ipari kémek akarnak titkos mikrofilmet átjuttatni a határon, szintén szenteste, mert akkor nem számítanak ellenõrzésre. Ezt akadályozzák meg a bátor határõrök a lakosság támogatásával.
Messze nem azonos a sztori.
Persze a gyerek és a kutya mindkettõben helyes és az már félsiker.
Talán sokan emlékeznek, hogy gyártottak egy második sorozatot is, amelyben kiderül Sebastien származása, és a kisfiú elkerül Olaszországba a vér szerinti családjához.

Eddig 2 részt láttam...
Jaj, istenem... Kész kínszenvedés ez a sorozat, nem akarom bántani, drukkolok neki, de eddig szinte semmi sem történt, a kutya néhány másodpercig szerepelt eddig összesen, a gyerek persze aranyos, de az még kevés az üdvösséghez, és ha meg is nézem a további részeket - amiben most egyáltalán nem vagyok biztos, - az csak azért történik, mert kíváncsi vagyok, hogy a régi sorozat mennyiben tér el az új, egész estés változattól.:D

Végtelenül elavult, minden szempontból...:)

Egyet is értek azzal, amit írtál, meg nem is.
Én rengeteg féle filmet nézek, akciót IS, meg komoly, drámai filmeket IS. (Mikor milyen hangulatom van...:)
Szerintem minden mûfajnak helye lehet egy filmnézõ ember érdeklõdési körében.
A "Tizenkét dühös ember" c. film egy szobában játszódik, a szereplõk 2 órán keresztül beszélgetnek egymással.
És lebilincselõ, hihetetlenül izgalmas, drámai, odaszögezi a nézõt a székhez.
Mert a párbeszédek jók, életszerûek, a karakterek élnek, semmiféle akcióra nincs szükség, hogy lekösse a nézõk figyelmét.
A Belle és Sébastiennek az egyik legnagyobb hibája, - és többek között ezért írtam, hogy suták a párbeszédek, - hogy a színészek mozgása, de fõleg a beszéde sokszor teátrális, a sorozat valóban 6 éves gyerekeknek szól, bár lehet, - ezt nem vitatom, - hogy a szinkron is ludas ebben az összhatásban.:D

A párbeszédekre reagálnék.
Ma sutának érezzük, pedig emberi párbeszédek.
A mostani filmekben a párbeszéd szegényes, csak az akció, a történés a fontos. Régen nem suta volt, hanem gazdagabb, mint a látvány. Emberi gondolatok cserélõdtek és nem csak a történet háttere volt.
Ma a szemnek kell a gazdagság, de az agy szegényes, nem nagyon akaródzik már a gondolat, a másik ember gondolatának befogadása, odafigyelése és megértése.
A mai filmekben rövid mondatok, amik csak arra jók, hogy kitöltsenek két látvány közti idõt.

OFF (Sajnos, nem Off-Broadway, pedig állítólag ott vannak a legizgalmasabb elõadások...:)

Egy szempontból, és nagyjából igazad van, - ez máskor is elõfordult már, ebben tehát nagy újdonság nincsen, legfeljebb még egy tiszteletkört meg kell tennem, mielõtt rátérek az igazi mondanivalómra.:D

Viszont a lényeget sajnos nem vetted észre, pedig az egész eszmecserénk, levélváltásunk nagyjából errõl szólt-szól.

A Belle és Sébastien c. sorozat és az általam felsorolt, remekmûnek tartott filmek között egy lényeges különbség van, - ha másként nem is, az én szempontomból.:D

A Belle és Sébastient én (kis)gyerekfejjel láttam utoljára, a 60-as évek vége felé a tv-ben, azóta nem.
Egy bizonyos emlék megmaradt bennem, gyerekes rajongás, tetszés, lelkesedés, - ne feledd el, akkoriban nagyon ritka volt még a tv készülék egy lakásban, emlékszem, mennyire örültem, amikor a szüleim végre vettek egy nagyképernyõs Oriont, ami valóban nagyon korszerû volt annak idején, - és végre nézhettem a Foxi Maxit, a Mazsolát, vagy a Viharlovag, és az Ivenhoe c. sorozatokat, Az Angyal kalandjait, a Belphegor-t - ami még mai szemmel is ijesztõ és félelmetes, nem hogy akkor!... - másnap egymás szavába vágva meséltük egymásnak az iskolában ezeket a filmeket.:D

Az általam régebben felsorolt - és változatlanul remekmûnek tartott - fekete-fehér filmeket viszont több-kevesebb rendszerességgel manapság is nézem, napirenden tartom, - ez eléggé lesújtó kritika a mai tv kínálatra nézve, ahol hiába van 50-nél is több csatorna, sokszor nem lehet egy normális filmet találni, - és a videogyûjteményemnek köszönhetõen bármikor újra tudom nézni õket, az élmény tehát friss, élõ, a véleményeimet nem több évtizeddel ezelõtti emlékekre alapozom, hanem felnõtt fejjel, sokféle szempontot figyelembe véve alakítom ki.:D

Ellentmondás tehát nincs - mindössze több évtizednyi tapasztalat, életút, hatalmas mennyiségû olvasmány-és filmélmény van, ami megkülönbözteti egy gyerek, és egy 50 felett járó rutinos róka világlátását...:)

Az "Edmondul" megfogalmazott ötleteid közepette nekem is eszembe jutott valami.
Képzeld el, hogyan alakulhatott volna a történelem, a kultúra, a politika, ha mondjuk a mobiltelefont már 150-200 évvel ezelõtt feltalálják!!!
Nem kezdem el sorolni, az ötletek és lehetõségek száma végtelen, de néha jó az ilyen, "mi lehetett volna, ha" -féle fantáziálásokkal eljátszadozni.:D

Pláne olyankor, ha valaki már "Edmondul" is beszél...:)))

offtopic

OFF
Ugye-ugye...
Ilyesmirõl eszmecseréltünk jan. végén. Most már csak egy mély lélegzetet kell venni és elfogadni a megváltoztathatatlant: nincs Ben Hur mobiltelefon nélkül :) -ahogy Karácsony sincs Corvin nélkül: dehogy nincs!-...és Humphrey Bogart kezében is milyen jól állna egy laptop a Casablancában, sõt, a 12 dühös ember is hamarabb "megnyugodna" egy DNS-vizsgálat bizonyító ereje láttán. Mivel te már beszélsz "Edmondul", biztosan nem kell bõvebben magyaráznom a fenti -remélem csak látszólagos- zagyvaságokat. :)
Ja és ez nem jelenti azt, hogy pl a Mona Lisa egy jókora tetkóval lenne "korszerûbb"!! Csak annyit jelent h a film(mûvészet): m á s.

Sajnos, sajnos, sajnos...

Egyfelõl aranyos, kedves, szerethetõ film, - ezúttal pontos a korhatári besorolás, 6 éven felülieknek! - másfelõl mai szemmel teljesen elavult, történetvezetésben, dramaturgiában, színészi játékban, a párbeszédek gyerekesen suták, a sztori nagy vonalakban elmegy ugyan, de idõnként vontatott, - ami egy 25 perces epizódokra bontott sorozatnál elég nagy hiba, - a rokonszenves színészek félamatõrök, a tulajdonképpeni fõszereplõ kutyus pedig ebben az elsõ részben talán 3 percig szerepelt összesen.
A szinkron új, a fiatal magyar hangok jórészt ismeretlenek, némelyikük kissé mesterkélten beszél, de ezzel nincs különösebb baj.:D

Igen, azt a tanulságot mindenképpen le kell vonni, hogy kisgyerekként - még romlatlanul, lelkesen, kevés filmnézõi tapasztalattal, nem véve észre a hibákat, hiányosságokat, csak tágra nyílt szemmel bámulva a szobában a képernyõt, a tv, a mozgókép csodáját, - az ember egészen másképp néz egy filmet, mint évtizedek múlva, éretten, immár felnõtt fejjel, több ezer filmmel a háta mögött.:D

Azért tovább fogom nézni, - ha már elkezdtem, - már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy benne lesznek-e azok a motívumok, fordulatok, amik az új, egész estés változatban benne voltak - a náci tiszt és a falubeli lány kibontakozó szerelme, üldözöttek átsegítése a határon a hegyeken keresztül a partizánok által, vagy ezeket a dolgokat most, utólag írták bele a történetbe, hogy aktualizálják, meg fogyaszthatóvá tegyék...:)
Erre ugyanis már nem emlékszem, olyan régen volt.:D

Meglátjuk...:)

Visszavonom!!! Én bambultam el, mert nem néztem meg, hogy csak 30' az egész, késõn kapcsoltam át... pedig hogy vártam.

Már a Duna tv-nek sem lehet hinni? A Port.hu szerint 13.25-kor Belle és Sebastian 1. rész - ehelyett: Fernandellel az Apa lett a fiam... no comment

Vége a találgatásoknak, a prejudikálásoknak, a homályos, évtizedekkel ezelõtti, gyermekkorba veszõ emlékeknek, ma végre igazából elkezdik vetíteni a sorozatot...:)

Szerintem kezdünk fáradni, álláspontjaink elmozdíthatatlannak tûnnek, de ez nem baj, van olyan, hogy egy ügyben többféle álláspont, szemszög is igaz és releváns lehet.:D

Filmes példáknál maradva, - hogy ne legyünk túl "offok", - én azt figyeltem meg, (objektív tapasztalat, rengeteg élõ példával, tehát nem csak egy szubjektív elképzelés, benyomás), hogy amikor manapság szinte futószalagon készülnek régi, nagy filmsikerek új változatai, remake-jei, akkor 100 esetbõl 99-szer MINDIG a régi a jó, a maradandó, az értékes, az idõtálló, ezzel szemben a mostani, a modern, az új, a "korszerû" pedig felejthetõ, nagyon rövid idõ múlva már megy is a süllyesztõbe, gyakorlatilag eltûnik a feledés homályában.

Ben Hur, A Pál-utcai fiúk, Moby Dick, (te jó ég!!!), Rokonok, Psycho, A pármai kolostor, 12 dühös ember (nna, ez még egész jó lett, de a réginek azért ez sem ér a nyomába), és a sor még hosszan folytatható - hogy újból leírjam ezt a közhelyet...
Amikor egy filmkészítõ stáb azzal kezd neki a forgatásnak, hogy egy régi, nagy klasszikus filmet újból leforgat, elsõsorban azért, hogy annak a hatalmas közönség-és anyagi sikerét megismételje, meglovagolja, akkor ott már eleve baj van.:D
És itt nem segítenek a modern filmkészítés eszközei, a komputergrafika, a 3D, a látványorgia, vagy a komolyabb filmeknél a korszerûbbnek megírt párbeszédek, a "por" lefújása az alaptörténetrõl, a feszesebb dramaturgia.
Kevés, nem elég, a lényeget ÍGY nem tudja elkapni a film és a rendezõ sem, ahhoz több kell, más kell...:)

Caruso valóban elavult - szerintem ebben azért közrejátszhat a recsegõ felvételeinek tompa, korszerûtlen hangzása is, - Nizsinszkíj azonban a mai napig megkérdõjelezhetetlen, talán meghaladhatatlan zseni volt, ahogyan Fred Astaire zseniális tánctudását, képességeit sem sikerült azóta sem még csak meg sem közelítenie senkinek.
Charlie Parker - a dzsessz történetének az összes kritikus, és szakíró szerint legelsõ számú szaxofonosa - 1955-ben, (már 60 éve!!!) meghalt, mégis, az összes utána következõ szaxofonos a mai napig az õ játékát próbálja meg utánozni, több-kevesebb sikerrel.

Az általam lejjebb felsorolt fekete-fehér filmek listáját nagyon gondosan, minden egyes darabját megvizsgálva állítottam össze, szerintem ezek a mai napig érvényes remekmûvek, - természetesen számtalan olyan régi film van, ami ma már szinte nézhetetlen, elavult, unalmas, felejthetõ.

Azok valóban múzeumi darabok.
Ezek nem.:D

Az viszont igaz h egy 20 éves film avultabb tud lenni mint egy 70 éves, fõleg, ha nincsenek egy "súlycsoportban.
De erre van is egy jó közmondás: nincs unalmasabb a tegnapi újságnál....a "tegnapelõtti" viszont már érdekes lehet.
"Tegnapelõtti" persze jelképesen értendõ.

Vártam Mona Lisát...megérkezett, meg sok más klasszikus is. Mona Lisa na õ aztán tényleg múzeumi darab, de mennyire! :)

Szóval az a helyzet h a hatodik mûvészetnek is nevezett film, az "más". Az alkotómûvészeti hányada lehet maradandó, az elõadómûvészeti része viszont (számomra és nem csak számomra) inkább múlandó. E tekintetben hasonlít pl a prózai és a zenés színházra/operára: Moliére, Shakespeare, Verdi, Wagner stb maradandók, maradandót ÍRTAK, ám 100, 50 v akár csak 10-20 évvel ezelõtti ELÕADÁSUK viszont múlandó, kevésbé udvarias jelzõvel: alavul(t), avitt.
Nizsinszkíj tánca, Caruso éneke: elavult, sõõõt, már Pavarotti és rémisztõ (zsebkendõs stb) manírjai is avulnak, de asszem errõl már írtam neked egy másik topikban. Asszem azt is h talán Callas a nagy kivétel, ha kivétel.

Oké
Ha a te logikádat követjük, - márpedig miért ne követhetnénk?... - akkor ugyanilyen múzeumi darab lehet a Mona Lisa - aminthogy az is, csak "nem abban az értelemben", ahogy gondolod, - Shakespeare és Moliére színdarabjai, Liszt Ferenc, vagy Paganini zenéje, Leonardo, Picasso, vagy Salvador Dalí festményei, Nizsinszkíj tánca, Caruso éneke, és hadd ne soroljam tovább.
Mindegyik etalon, az irodalom, a zene és a mûvészettörténet megkerülhetetlen része, nélkülük nem teljes az emberiség kultúrtörténete.
Vagy maradjunk a könyveknél? - kedvenc témám-területem.
A "nagy klasszikusok" idõtállóak, Tolsztoj, Dumas, Jókai, vagy akár Verne Gyula, de József Attila, Krúdy, Karinthy, Arany, és mások regényei, versei, humoreszkjei, színdarabjai nem véletlenül érik meg a 160. kiadást, vagy szerepelnek többszáz éve a színházak repertoárján.
És ennek - legnagyobb sajnálatomra, már abban az értelemben, hogy ellent kell mondjak neked, - semmi köze valamiféle rosszul értelmezett nosztalgiához.
Az érték az mindig érték marad, az értéktelen, a talmi és a gagyi pedig szépen - ahogy annak történnie kell - kihullik az idõ rostáján.:D

A mai idõk értékeirõl azért nem beszélek - és az elõzõ hsz.-emben is azért nem soroltam fel a modern filmmûvészet idõtálló darabjait, (pedig vannak bõségesen) - mert most nem arról volt szó...:)

Remélem egyszer ezt a verziot is leadják.
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=1215

Összes hozzászólás

Belle és Sébastien / Az ígéret

Értékelés:

Évadok:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon