Az aktuális rész ismertetője: A XX. század második felében milliók szenvedtek és haltak meg Szibériában, a szovjet munkatáborok poklában. Nagyon kevesen voltak azok, akik onnan haza tudtak jönni; s mivel az évek azóta telnek, közülük alig-alig vannak még ma is élő tanúi a történelem ezen borzalmainak. Egyikük Bálint Endre, aki 1924-ben született Felvidéken, Jászón. A háború végnapjaiban fogták el a szovjet katonák, és a rögtönítélő bíróság koholt vádak alapján, 25 év kényszermunkára ítélte – miközben soha életében még csak repülőn sem ült, nemhogy ejtőernyős lett volna. Végül tíz évet töltött le a vorkutai haláltáborban, ahol a januári középhőmérséklet -40 fok. Ezen a földrajzi szélességen fél évig sötét van, fél évig pedig világos. Túlélte, hazajött, és talán ő a legutolsó, aki még el tudja mondani a történelemnek azokat a kegyetlenségeit, amelyek oly sok honfitársunk életét oltották ki vagy tették tönkre.
Hozzászólások