Hajnal Anna

Hajnal Anna:
A lány újra szól

Én szeretem , hogy lány vagyok
s elõtted csupa félelem
és csupa sejtõ reszketés ,
húzódozás , önvédelem ,
mikor te nem is sejted még ,
s csak alig érintett szavad ,
egy hangra megrebben szemem
és lélegzetem elakad .....
.
egyszerre megnyílik a perc ,
és izzó mélységeken át
megérzem , lenn az a parázs
hogy lehel évezredeken át ,
minden mélyen át az a csók
feltör , megérint és elér .....
valami vonzó rettenet ,
amelytõl elakad a vér ......
.
mint villámfény , távoli kard ,
egy villanás szemembe vág ,
s gerincen át a sarkamig
átfénylik rajtam a halál :
egy percig fehér láng vagyok ,
és ami ajkamon lehell ,
a mélybõl jövõ üzenet ,
érzed , hogy te gyújtottad fel ?
.
Te vagy a titkos kapcsoló ...
tán nem tudod , mit hordozol ,
míg fénylõ távolt és közelt
szívedben eggyé oldozol ......
Elõled rejteném magam ,
te mágneséggel telített ?
felszikrázom , ha csöndesen
térdemre fekteted kezed .

Ugyanaz?


"Rossz vagyok? csupa hûtlenség,
mint füst a szélben erre-arra
úgy lengek át a napokon,
nem várva semmi diadalra...
Elernyedt minden akarat...
s ha fáradt kezeimet nézem
úgy érzem legjobb tétlenül,
lanyhán túladni az egészen.

Én megpróbáltam, s hittem is...
hogy mit? valahol még derengnek
lepkeszínek és sugarak...
de olyan fáradtan kerengnek,
oly messze már, hogy nevüket
s tapintásukat elfeledtem...
Ez lett volna az életem?
de ki maradt itt én helyettem?

Tapintom magam. Ugyanaz?
Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el,
hogy üres a tapintható?
magamtól mikor? ki lökött el?
Hogy kicserélt egy pillanat,
hogy lehet, hogy észre se vettem?
Mindenki így él? vagy csak én,
ily tudatlanul, meglepetten?

Mindenki így él? hogy a fény
fürdik csodálkozó szemében,
és sokszor mondja azt, hogy: én,
s maga se tudja, hogy az ében
sötétben ki alszik el ágyán
s ki ébred fel helyette reggel,
kit visz elõre könnyû lábán
s hogy kit dicsérget énekekkel...

aztán egyszerre, egy napon
minthogyha meghalna a reggel,
elsápad, elfoly vére mind
s tántorog hangtalan sebekkel;
minthogyha bennem hûlne ki,
úgy elalélt vele a szívem...
ki halt meg akkor, õ? vagy én?
s mikor volt? ki mondhatja híven?

Ki felelhetne? Emberek,
ti másképp éltek? biztosabban?
valami hazátok csak van?
a földön s a holnapi napban?
valami biztos kéz csak fog,
s lámpát gyújt nektek, hogyha féltek?
...engem elejtett valaki...
s már csak a zuhanásban élek."

(Hajnal Anna)

Egy kis zenei aláfestés a vershez...

http://www.youtube.com/watch?v=THQM52jk0gg