Leonard Cohen
zene, zeneszerző, előadó
Első albuma, a Songs of Leonard Cohen (1967) megjelenése után kiugró tehetségként aposztrofálták. A lemezen található számok, így a Suzanne, a Sisters of Mercy, a So Long, a Marianne vagy a Hey, That's No Way to Say Goodbye mára mind klasszikussá váltak. A következő két rendkívüli album, a Songs from a Room (1969), amelyen ugyancsak klasszikus dala, a Bird on the Wire is hallható, valamint a Songs of Love and Hate (1971) minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy sikeres debütálása nem csak a futó szerencsének volt köszönhető.
Az, hogy korai művei ilyen komoly teljesítményről tanúskodtak, annak is köszönhető, hogy már jóval első lemezének elkészítése előtt kiemelkedőt alkotott az irodalomban. Versgyűjteményei, így a Let Us Compare Mythologies (1956) és a Flowers for Hitler (1964), valamint regényei, például a Szépséges lúzerek (1966) révén nagy hírnévre tett szert szülőhazájában, Kanadában. Kettős pályafutása során zenei és irodalmi művei évtizedek óta egymásból táplálkoznak.
Cohen már hamar úgy érezte, hogy szeretne túllépni a folkzenei motívumokon. 1974-es, New Skin for the Old Ceremony című albumán - amelynek egyik dala a Chelsea Hotel #2, és amelynek anyaga őszinte visszaemlékezés a New Yorkban töltött első éveire - bátrabb hangszerelést használt a korábban általa kedvelt lecsupaszított hangzással szemben. Death of a Ladies' Man című 1977-es albuma, amelyet Phil Spectorral készített, a legextrémebb kísérlet. Spector wagnerien szélsőségesen tömör hangzása idegennek bizonyult Cohen jellegzetesen szaggatott és kihagyásos, szinte már fájdalmasan intim dalszövegeihez. Az évek során Cohen többször panaszkodott Spector erőszakos - és tettlegességig is fajuló - viselkedésére, időnként mégis kényszeredett ragaszkodást mutatott a lemez tőle távol álló túlzásai iránt.
A Recent Songs (1979) és a Various Positions (1984) című lemezekkel visszatért a rá jellemző hangzásvilágba, bár az utóbbi albumon, amelynek születésekor valószínűleg meggondolatlanul rábólintott az éppen aktuális trend követésére, kiemelkedő szerep jut a szintetizátoroknak. Jóllehet a Various Positions című lemez eredetileg nem az USA-ban jelent meg, a rajta hallható Hallelujah lett Cohen egyik legismertebb, legkedveltebb és legtöbbet feldolgozott dala.
A nyolcvanas évek és az azokra jellemző trendek múlásával Cohen csillaga ismét emelkedni kezdett. Az I'm Your Man (1988) és a The Future (1992) pályafutása legsikerültebb lemezeinek számítanak, s egyúttal tökéletesen megragadják az akkori, rendkívül bonyolult idők lényegét. Az Ain't No Cure for Love, az I'm Your Man vagy legnyilvánvalóbban az Everybody Knows című dalok azt a Cohent mutatják, aki szemlét tart korunk erotikus csataterén, s arról a rá jellemző perspektívával, éleslátással és bölcsességgel tudósít.
Azóta a Ten New Songs (2001), a Dear Heather (2004) és a Blue Alert (2006) című lemezeket is megjelentette. Utóbbin társszerzőként szerepel korábbi háttérénekese, Anjani Thomas, aki a felvételeken a vokált énekelte. Hetvenkét évesen Cohen még mindig lenyűgöző darabokat ír. A dokumentumfilmek, díjak, tribute-albumok és a dalainak lemezre énekléséért sorban álló művészek mind-mind arról tanúskodnak, hogy Leonard Cohen egyedülálló módon járult hozzá ahhoz, amit az egyik dalcíme találóan így fogalmaz meg: The Tower of Song.
- 2009
- 2005
- 1999
- 1997
- 1996
- 1994
- 1971
- 2010
-
2010
Gyerekek / Néhány percnyi Lock zene Bemutató 2010. szeptember 8.
Hozzászólások