Daniel Melingo ugyanolyan rejtélyes, mint maga a tangó. Zenéjében egyszerre szól szent és profán, hegedű, tangóharmonika, gitár, bőgő hajol az érces hang után, buja bősége, egyedisége ellenére hangzása mégis merészen puritán.
Ránézésre kortalan hatvanas úr, akitől a női szív bizony megmozdul, ha mély, érces hangján táncba vonja a tangóval, a századelő kikötői bordélyainak borzongatóan érzéki, feszesen teátrális, mégis finom, légies zenéjével. Melingo évekig koptatta éjszakai bárok, táncklubok parkettjét, volt ideje ellesni a tangó minden fortélyát, sőt rockzenekarok énekeseként megfordult a nyolcvanas évek argentin undergroundjában is, mire deresedő korára megfürödhetett a hírnévben – az elektronikus alapú tangózenéjével világsikert arató Gotan Projekt gitárosa, Eduardo Makaroff meglátta benne a kiérlelt zsenialitást, és 2002-ben lemezszerződést biztosított neki. Zenéjében egyszerre szól szent és profán, hegedű, tangóharmonika, gitár, bőgő hajol az érces hang után, buja bősége, egyedisége ellenére hangzása mégis merészen puritán, mint a bordélyok egy áttáncolt éjszaka után.
Hozzászólások