Az 1956-ban született japán mester, Akita Maszami, ismertebb nevén Merzbow (japán kiejtéssel: Merucubau) a kortárs zajzene kimagasló alakja. A zenéről vallott nézeteiről már névválasztási is ékesen árulkodik: a Merzbow valójában a zseniális német dadaista művész, Kurt Schwitters híres Merzbau projektjének kifordított, "anglo-japánosított" változata. A Merzbau önmagában egy talált név: Sschwitters a "Kommerz", azaz kommersz kifejezéssel játszott el, és épített szülőházában egy fantasztikus világot maga köré a legekülönbözőbb anyagokból, talált tárgyakból, műalkotásokból, hulladlkokból és kincsekből. Merzbow ezt a mindent, hulladékot-műalkotást azonos esztétikai szintre emelő "Merz-filozófiát" alkalmazta a zenére. Laptopoktól, bonyolult elektronikus kütyüktől kezdve, házilag barkácsolt gitárokon át ruhadarabokig és saját testéig terjed a "hangszerek" skálája, amelyek segítségével Merzbow létrehozza hihetetlen energiákat felszabadító, torzításokkal, vad tempóváltásokkal, súlyos mnotóniával operáló, végtelen hang-, illetve zajfolyamát.

Merzbow Schwitters-rajongását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a maga módján ő is felépítette a saját Merzbauját: 2000-ben kiadta a Merzbox elnevezésű 50 lemezes (!) gyűjteményt, ami egyrészt már-már az elviselhetetlenségig monumentális betetőzése volt az életműnek, másrészt egyértelműen korunk legfontosabb zajművészéve tette a monomániás japánt.

Merzbow jelentőségét jól mutatja, hogy a színtér legkomolyabb alkotóival dolgozott együtt aktív módon, többek között az A38 Hajón és fellépett Melt-Bananával, Mike Pattonnal vagy a Borisszal. Hihetetlen termékeny szerző és zenész, elképesztő életműve több mint 250 (!) sorlemezből, hatvannál több élő felvételből és számtalan egyéb más felvételből áll össze - szinte érthetetlen, hogy mindezek mellett hogyan szakít időt egyéb területekre: ugyanis előszeretettel filmez, fotózik, fest, és aktívan gyakorolja a buto nevű tradicionális japán mozgásművészeti formát.