Lee Phillip-et a The Legend-ben láttam elõször és nagyon tetszett az alakítása.
Sajnos kevés filmben láthattuk eddig és úgy néz ki, abba hagyta a filmezést. Utoljára a Faith-ben játszott egy kisebb szerepet, a felvételek közben megsérült a szeme (súlyosan) és, úgy tûnik ezért fejezte be a filmezést. Aztán lehet az is belejátszott, hogy õ Amerikában született, és ott nevelkedett fel. Talán ezért nem lett igazán sikeres Koreában.
A minap átfutottam a Secret Garden nevezetû agyonhájpolt, véleményem szerint ritka tré õssorozatot
és újfent szembesültem a nagy ténnyel, hogy szemétdombon is lehet kincsre lelni.
Az ötlet remek, ráadásul a jelenség, mint olyan létezik is.
Nagy várakozással tekintettem tehát a mû elé.
Már az elsõ rész elsõ felében kiderült, hogy a rendezõ primitív beton, akit a fantáziátlan és csak lóvéra törekvõ producerek sémaelvárásai rángatnak egyfajta ál -intellektuális dróton.
Ebben a sztoriban nagyon sok lenne: a testcsere megviseli a pszichét,
hat magára a testre,
a szívcsakra bepörög oszt les, a két egyén környezetének reakcióiról nem is szólva.
Gyengécskére sikerült és hiteltelenre.
Sok rossz koreai sorozatba néztem már bele, de talán ez volt az egyetlen, ahol egyes jelenetek alatt komolyan unatkoztam.
nem hittem a szememnek.
Érzelgés persze volt bõven, de nem tudtam velük együtt zokogni, mert
1. az egy Song Shi-kyung szám -õ se vette túlzottan komolyan - meg Yoon Sang-hyun lírai Here I am -jén kívül
/2:15 -tõl/ https://www.youtube.com/watch?v=YeB0BhH_OX4&t=137s
a zene egy nagy rakás mûanyag szar volt.
Az énekesek/-nõk egyszerre akartak szenvedni, erotikusan vonszolódni, filózni az élet dolgai felett
és meggyõzõek is akartak
de nagyon lenni.
Így kijött egy színvonaltalan vernyákolás, ami az egész filmet végigkísérte.
Mondom, megkönnyebbülés volt, amikor hyung néha rázendített. https://www.youtube.com/watch?v=DH5Jpv8xGQg
Jót tett neki hogy késõn került a buliba, õ már soha nem fog elkurvulni.
és nem csak ezért.
2. A fsz. hölgy kritikán alul teljesített.
Engem nem érdekel, hogy a koreaiak imádják, Ha Ji-won rossz színésznõ.
két dolgot tud: vicsorogni, meg mesterkélt -hegyesen nézni.
Ez egyszer érdekes, aztán már láttuk, harmadszor várjuk a folytatást
negyedszer
inkább nézzük a díszletet mögötte.
Azzal viszont egyetértek, hogy õ a koreai andzselia dzsoli.
Egyforma mennyiségû talentum szorult beléjük.
Még sírni sem tud úgy, hogy elhiggyem.
Miféle nõ az, aki, ha úgy kívánja érdeke, még a könnyekkel sem képes hatni a lelkemre.
te jó isten.
Ezzel az erõvel bárkit Hyun Bin mellé állíthattak volna.
Csak meg kellett volna elõször tanítani, hogyan fújta ki a szemébõl Yoon Eun -hye a haját a 2007 -es Coffe Prince -ben, ha vmi nem tetszett neki.
Ahogy koreai topikokban szokás mondani: a kémia
nem mûködött.
Ha JI -won bájtalan és merev mint színésznõ.
lehet, hogy magánéletben pályán van, de ennek legalább minimum át kéne sugározni.
mindegy.
A másik missz, a 2000 -es Korea Szépe mérföldekkel jobb volt nála
-ami vhol lesújtó egy színésznõre nézve- de szegény mintha nem mert volna játszani.
A rendezõi elvárások páncéljában fészkelõdött.
Olyan volt rajta, mint egy szellemi míder.
Idõnként már szinte vártam, hogy vakarózzon egy jót.
elnéztem volna neki.
Egyébként szép volt, gonosz és kellemesen frusztrált, ahogy egy koreai femme fatale -hoz illik.
Sztem kibírna egy komolyabb hangvételû szerepet a hölgy.
A csávók összehasonlíthatatlanul többet raktak le az asztalra -talán mert rájuk épül az egész.
Hát adtak nekik egy kicsit több teret.
A baltafejûvé szabott Hyun Bin most keveset mutogatta a grüberlijét -ezt Min-Rintõl tanultam ;-)- de el kell ismernem, a legtöbbet hozta ki ebbõl a marhaságból.
Természetes, egyéni humora gyakran jól és jó helyen árnyalta a karaktert, és ami a legjobban tetszett, hogy nem vitt túlzásba semmit.
A testcsere a férfinak hálásabb szerep: simán rámehetett volna az olcsó hatásvadászatra,
dõlhettünk volna kétpercenként a röhögéstõl, de õ inkább maradt a finom érzékeltetésnél.
Ebbõl láthatta a nagyérdemû, hogy ez az arrogáns vadparaszt nemcsak cuki tud lenni.
Jól eltalálta a figurát, viszont végig hiányérzetem volt,
köszönhetõen a stábnak
és a dresszelt vagy tán egyszerûen csak középszerû forgatókönyvírónak.
Azt mondjuk egyik ocsmány melegítõjében sem tudta velem elhitetni, hogy õrülten odavan Ha Ji-wonért,
de, tekintve a hölgyet, nos, nem hibáztatom hyungot.
A Yoon Sang-hyun által megformált zûrös -bohém hallyu sztár alakja volt a legösszetettebb, viszont jobban is sikerülhetett volna.
Nem gyõzöm hangsúlyozni:
végig olyan érzésem volt, mintha hámot raktak volna a színészekre.
De hát ez nem újkeletû tapasztalás a koreai médiában.
Még mindig az õ karaktere volt a legemberibb.
Ez a Sang -hyun alig játszott valami értelmesben, mégis,
természetes jóindulata és ösztönös tehetsége révén
egy Yoon Eun-hye -hez, egy Gong Yoo -hoz vagy egy Kang Ji-hwanhoz hasonlóan -a sor természetesen folytatható- tényleg szarból is aranyat tud csinálni.
Így tett pl. a Take Care of the Young Lady c. szégyenmenetben,
ahol Eun-hye kisasszonnyal egymást locsolgatták fel , hogy legyen erejük azt a gyalázatot emelt fõvel végigforgatni.
Emiatt a kölcsönös respect miatt, no meg azért, mert ott belül még megmaradtak tisztának, a My Fair Lady címre is hallgató katasztrófa valójában nézhetõvé vált,
és, megvallom, én azért néztem végig, hogy ezzel is fejet hajtsak elõttük.
mert tisztán látszik, mennyire megalázta õket ez a mélyen kvalitásaik alatt fetrengõ meló.
de hát el kell menni a bótba nekik is.
Ebben a Secret Garden se nagyobb durranás max. az ötlet miatt, amit vétek volt ilyen kidolgozatlanul hagyni, nagyobb volt a felhajtás.
Az alázat emel, Yoon Sang -hyun fejet hajtott és idõnként pompás jeleneteket rettyintett.
Fighting hyung.
Érthetetlen számomra, miért nem kapott nagyobb teret a filmben
-mint ahogy az is érthetetlen, miért kellett erõltetni a meleg vonót Oska és a Farkas Piroska között, mert csak lógott a levegõben, idegen testként, hiszen Yoon Sang-hyun olyan full heteró, hogy nagy meló lenne neki homokzsákot játszani.
Még jó, hogy a rendezõnek nem jutott eszébe a szépszemû -harapom a seggit- Lee Philip erre a melóra.
Ennek a búsongó juhászkutyának ugyanis komoly aurája van.
Az a fajta, akinek meg sem kell szólalnia, már elmond egy egész történetet, akár egy rezzenetlen pillantással.
A koreai filmipar nem olyan gazdag, mint hiszi magáról:
bõven vannak tehetségek, de igazán, nagyon jókkal korántsem lehet Hant rekeszteni.
Ez a Lee Philip közéjük tartozna, ha hagynák.
A koreai média még ott tart, hogy azt tártja a bõség jelének, ha pocsékolhat.
Vehetne órákat a rócsildéktól, mielõtt hangyásodni kezd.
Másképp a tücsök sorsára jut.
Mivel ez a Lee Philip ritkán kerül szóba, és Maryu is kedveli, tribute neki egy képpel
Egy kis gyömbérrel, vörös- , fok-, és metélõhagymával összefõzve kiváló levest lehet belõle készíteni.
A szójaszósz illetve a kókusztej fontos adalék, nem szabad róla elfeledkezni
Most, hogy így láttam (ezen a videón) a denevéreket, azt mondom egész aranyosak.
Csak annyi rémséget mondanak róluk....
Talán azért olyan ijesztõek, mert feketék és nagyon gyorsan röpködnek, mint egy lökhajtásos gép, és az egy szobában .... hát nem éppen szívderítõ, amikor a fejed felett teszik ezt. Én speciál majdnem összetojtam magam, csak a rémülettõl még az is bennem rekedt. Brr...
Köszönöm a szép virágot és a jó tanácsokat. Tartok ezentúl egy nagy törülközõt és némi banánt a kezem ügyében. A banánnal biztos könnyebb lesz kicsalogatni õkelmét.
Most látom, hogy van fehér denevér is. A hondurasi fehér denevér.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások