Csőrüket a bal szárnyuk alá rejtik.
Ágy parancsolta nekik a félszemű Mester, a
félelmetes malom gazdája.
És ekkor belép a lány, hogy a madárrá varázsolt molnárlegények közül kiválassza szerelmesét...
A Fekete malom című előadásban megjelenő elvarázsolt malom, a garabonciás legények vándortörténetei a Közép-európai kultúrában gyökereznek, s megjelennek a Kárpát-medence valamennyi népének hiedelem világában. Ez indokolta, hogy a történetet a néptánc nyelvén, táncszínházi formában, a Kárpát-medence változatos tánckultúrájának felhasználásával fogalmazták újra az alkotók. A malom ősidők óta metafóra, az örökkévalóság, az állandó ismétlődés, a szakadatlan körforgás metafórája. A malom monoton ismétlődésben darálja az időt, az életet, a fekete malom még a lelket is. Fitos Dezső koreográfiája a fekete mágia világába röpíti varjúszárnyon a nézőket. A sötét hatalom birtokosa, a Mester, kit Fitos Dezső, a Harangozó-díjas rendező-koreográfus maga alakít, mindig újabb és újabb áldozatokat keresve, a fiatal, tisztalelkű, romlatlan ifjút akarja bűvkörébe vonni. Sikerül-e neki, vagy a legény egy fiatal lány iránt érzett szerelme megakadályozza ebben, erről szól a Fekete malom című táncszínházi produkció.
A(z) Nemzeti Táncszínház előadása
Hozzászólások