Harpagon, a fösvény alakja talán leggrandiózusabb, amelyet Moliére teremtett. A pénz által igazgatott világ lényege koncentrálódik és nő benne a szörnyetegségig hatalmassá. Illyés Gyula tömör megfogalmazásával: "Érzelem éppúgy nincs benne, akár az aranyában." Ebből következőleg "Harpagon viselkedése a maga módján logikus és épp ez a pukkasztó benne". Moliére könyörtelen művészi következetességének két különös eredménye van. A fösvény egyike azon ritka klasszikus komédiáknak, amelyekben a teljes életkudarc sem gyógyítja ki a "hőst" súlyos jellemhibájából. A komédia fakasztotta nevetés senkinek nem hoz megkönnyebbülést, s Harpagon nem gyógyul ki a fösvénységből. Másfelől a címszereplő mindent és mindenkit elnyomni látszik a darabban, mintha mindenki jelentéktelen volna hozzá képest, s maga a cselekmény is vézna. De ebben talán éppen a komédia mély értelme rejlik. A fösvény megmérgezi környezetét is, csak nemtelen eszközökkel lehet harcolni ellene, ezek azonban visszahatnak alkalmazóikra, s ők maguk is elsilányodnak. Harpagon szörnyeteg, de van jelleme, van belső törvénye - bármilyen riasztó is.
A(z) Katona József Színház előadása
Hozzászólások