A fösvény

előadás, magyar, 1999.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

A fösvényt, az egyetemes színpadi irodalomnak ezt az egyik alapművét Moliére 1668-ban írta, már túl legnagyobb műveinek többségén, a Nők iskoláján, a Tartuffe-ön, a Don Juanon, s az Embergyűlölőn - teljes művészi érettségét reprezentálja. Nem irodalmi modell nélkül való: Plautus A bögre című komédiájához nyúl vissza, másrészt saját korárnak divatos műfajához, a jellemrajzhoz kapcsolódik. "A pszichológia a XVII. században születik meg, az ember belső törvényei iránt való kíváncsiság irodalmi arcképek és jellemrajzok tömegét hozza létre. Nem csoda, ha a színpadon is jellemeket akartak látni, vagyis típusokat, amelyeknek cselekedetei szükségszerűen következnek belső törvényeikből." (Szerb Antal)
Harpagon, a fösvény alakja talán leggrandiózusabb, amelyet Moliére teremtett. A pénz által igazgatott világ lényege koncentrálódik és nő benne a szörnyetegségig hatalmassá. Illyés Gyula tömör megfogalmazásával: "Érzelem éppúgy nincs benne, akár az aranyában." Ebből következőleg "Harpagon viselkedése a maga módján logikus és épp ez a pukkasztó benne". Moliére könyörtelen művészi következetességének két különös eredménye van. A fösvény egyike azon ritka klasszikus komédiáknak, amelyekben a teljes életkudarc sem gyógyítja ki a "hőst" súlyos jellemhibájából. A komédia fakasztotta nevetés senkinek nem hoz megkönnyebbülést, s Harpagon nem gyógyul ki a fösvénységből. Másfelől a címszereplő mindent és mindenkit elnyomni látszik a darabban, mintha mindenki jelentéktelen volna hozzá képest, s maga a cselekmény is vézna. De ebben talán éppen a komédia mély értelme rejlik. A fösvény megmérgezi környezetét is, csak nemtelen eszközökkel lehet harcolni ellene, ezek azonban visszahatnak alkalmazóikra, s ők maguk is elsilányodnak. Harpagon szörnyeteg, de van jelleme, van belső törvénye - bármilyen riasztó is.

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

1994. december 17., Katona József Színház

Stáblista

Hozzászólások