Színház

A gyertyák csonkig égnek (Parázs)

előadás, magyar, 2010.

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A régi világ teljes megszűnésének korszakát írja meg Márai. Az egyik szereplő, a tábornok részéről a teljes tisztelet és hithűség, a múlt megmaradása a lényeg, míg a másik már egy kicsit inkább korunk hőse, hisz ő a katonaságból is kilép. Vagyis ez az a fajta attitűd, amit Máraiban felfedezünk - a bezárkózás, eltűnés, menekülés.

"Mert az Istennél nincs semmi lehetetlen"

A Haza és Európa nélkül - a visszatérés teljes reménytelenségében - Márai Sándort amerikai emigrációjának kezdetekor (1952-53) új formai megoldások lehetősége foglalkoztatja. Egyáltalán lehet-e, tud-e írni még, és ha igen, mit kell még megírnia számvetésekor?

"Színdarabokat írni, tehát élni egy műfaj lehetőségeivel, amelynek keretében nem kell "mesélni" sem "leírni", sem indokolni - csak elmondani és megtenni a cselekményt, rögtön, közvetlenül. Sietnem kell, nincs már időm mesélni."

"A vendégfalakat építse meg a díszletező."

"Nem tudok többé egyes szám első személyben írni. Még akkor sem ha álszakállt ragasztok, amior beszélek. Nem tudok többé a világhoz közvetlenül beszélni, mert megutáltam az eltömegesedett világot. Ez a tény. Csak "őket" tudom még beszéltetni, így vagy úgy."

A PARÁZS az író által - "A gyertyák csonkig égnek" című regényének - emigrációban írodott színpadi változata.

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2010. október 1., Csokonai Színház

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások