"Jó, harminc évig nem jöttem. Nem értem rá. Örülsz?
Miért utálsz ennyire? Az unokaöcséd vagyok, az Isten áldjon meg!
Ne haragudj. Na jó. Jó. Nem muszáj szeretned. De amióta betettem
a lábam, úgy teszel, mintha valami bűnöző volnék. Ez rosszul esik.
Tudom, hogy nem voltam a legjobb rokon, de hát neked se maradt
más. Úgyhogy nagyon örülnék, ha nem volnál folyton olyan gyanakvó.
Tessék. Írd alá a végrendeleted. Énrám hagysz mindent."
Furcsa dolgokra derül fény a magányos öregasszony és a váratlanul megjelenő, eddíg távol élő "unokaöccs" különös találkozásakor.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások