Színház

Aki hűtlen, pórul jár

zenés bohózat, 2 felvonás, magyar, 2009.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Az Esterházy hercegek szolgálatában töltött három évtized alatt Joseph Haydn két tucat olasz operát komponált, köztük ötöt a fertődi marionettszínház részére. Pompakedvelő Miklós herceg, aki megálmodta és felépíttette a hercegi család új rezidenciáját, nem ok nélkül volt büszke udvarának zenei életére. Mária Terézia császárnő a most elhangzó opera megtekintését követően állítólag így nyilatkozott Bécsben: "Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek". Nyilvánvaló lehetett, hogy ez a bók elsősorban az udvari komponistát és karmestert, Haydnt illeti.
A mű (eredeti címén: L'infedelta delusa) ez alkalommal marionettszínházi változatban látható, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház bábművészeinek közreműködésével. Komédiázásuk ugyanazt a célt szolgálja, mint Haydn humorral átszőtt zenéje: az ízig-vérig vígoperai cselekmény minél szórakoztatóbb ábrázolását. A történet röviden: Filippo gazda a lányát, Sandrinát a tehetős parasztnak, Nenciónak szánja, s ezzel mindjárt négy fiatal boldogságát veszélyezteti. Sandrina ugyanis Nannit, a szegény parasztfiút szereti, Nenciónak pedig Nanni húga, a csavaros észjárású Vespina a kedvese. Filippo vonzó ajánlatára Nencio hajlandónak mutatkozik arra, hogy elhagyja Vespinát. A két testvér azonban megfogadja, hogy megakadályozzák a nem kívánt frigyet, és bosszút állnak a hűtlenkedőn. Vespina álruhát öltve, különböző szerepekben felbukkanva olyan ravasz módon kuszálja össze a szálakat, hogy a végén, akarva-akaratlan, mindenki a saját párjánál köt ki. Hogy a hűtlen valóban pórul jár-e, azt döntse el a néző!

A(z) Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
FElepHánt 2009 nov. 26. - 18:28:22 10/10
Annyira fontos elõadás, hogy még Mária Terézia császári és királyi fenség is ott trónol az Eszterházy kastély miniatürizált színházának páholyában. A történetet bábok játsszák, de énekhangjukat ifjú operaénekesektõl kapják, akik már az elsõ percben meghódítanak lendületes nyitó-quintettjükkel. Arcvonásaik, ruházatuk visszaköszön Orosz Klaudia pompás karakter-figuráin, a zord apa, méretes állával tátogva, még play-back-elni is képes Kiss Tivadar tenorjára.
Az énekesek, finoman jelzett gesztusokkal, az éneklés szüneteiben is követik a cselekményt, néha még kézbe is veszik színpadi alteregoikat, a báb- és az élõ-szereplõk játéka így teljes egységben hatványozódik meg. A csavaros észjárású Vespinát Wágner Adrienne, áhított szerelmesét a bariton Kelemen Dániel személyesíti meg markáns eszközökkel. Pataki Potyók Dániel lírai tenorja jól illik az élvetegen csalfa Nenciohoz, Celeng Mária kimagasló vokális teljesítménnyel hitelesíti Sandrina gyengéd érzelmeit. Novák János rendezésében találékony ötletességgel, mesteri összhangban alkot egészet a bábszínpadi és a vokalizált játéktér, az élõbbnél is élõbbé varázsolt "néma"-szereplõk elképesztõ létezésére pedig alig találunk szavakat... Bólogatnak, járkálnak, dülöngélnek, ugrálnak, elképednek, rettegnek, csodálkoznak és örülnek, kezük-lábuk mozog, de már az se meglepõ, ha ormányos medveként forgatják fejüket körbe-körbe. Ugat a házõrzõ, miákol a macska, egy egész birkanyáj fantasztikus metamorfózisának leszünk tanúi, amikor bárányfelhõvé bodrosodik az égen, de az se kutya, midõn a párjára találó lány kacéran fejére húzza szoknyáját és legott szárnyaló léggömbbé változik! A tucatnyi bábszereplõ beszédhangját egytõl-egyig az õket bravúrosan mozgató színészektõl kapja, Szívós Károly és Orosz Klaudia animátori virtuozitását legfeljebb a hangbéli múlja felül: káprázatos változékonysággal, olykor két különbözõ alakként társalognak önmagukkal.
Próbáltuk szusszanásnyira csak az õ tevékenységüket figyelni, követhetetlenül szédületes: szemvillanásnyi idõ alatt cserélnek bábot, pozíciót, hangot és karaktert, még "nézni is tereh", - vissza is fókuszáltunk egybõl a bohókás komédiára... A két nagyszerû bábmûvész munkássága fényesen bizonyítja, hogy a bábszínpad mindenre képes, valóságostól a mesés szürreálig, hajmeresztõ groteszktõl a szédült abszurdig. Eszterházáról lekéstünk, de a Kolibriben mindannyiunknak ott a helye: így lészen a mostani gyermekekbõl operabarát! (Ami a szülõknek sem ártana...)