Az égi és a földi szerelemről.

„Szeretni annyi, mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól
szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi, mint szenvedni, nem szeretni annyi, mint
szenvedni, szenvedni annyi, mint szenvedni. Boldognak lenni annyi, mint szeretni, tehát boldognak
lenni annyi, mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni
kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.”
/Woody Allen: Szerelem és halál/
Paul Claudel (1868-1955) az a fajta drámaíró és költő, aki művein keresztül saját benső párbeszédét
kísérli meg kifejezni. „A mindenség dalnoka”, „a szentképfestő”, de az a fajta költő is, aki nem veti
meg a komikumot, sőt a burleszket sem. Színházi szövegei rejtélyesek, legtöbbször patetikusak,
szereplői szélsőséges karakterek, a vallási fanatikustól, a messiáskomplexusos és materialista
figurákon át egészen az örök kétkedőkig.

A(z) Stúdió "K" Színház előadása