A fiatal szerelmeseket származásuk választja el. Mindkettejüket mással házasítaná a család, a középosztálybeli muzsikus lányának egy titkár való, az udvari miniszterelnök nemesi származású fia pedig vegyen el egy grófnőt. Ez a dolgok rendje, és ezért sokan sokféle aljasságra képesek. A nemesek nemtelen eszközökkel igyekeznek kezükben tartani az események irányítását, megőrizni féltett hatalmukat. Joggal tesszük fel a kissé naiv kérdést: hát nem jár együtt a nemesi címmel a tisztesség és az erkölcs? A választ a világirodalomból és a történelemből mind tudjuk. Az ármánykodókat titok lengi körül, mely túl későn lát napvilágot. A szerelmesek lángolása, szenvedélyük őszinte és tiszta áradása sem elég, hogy elkerüljék a tragikus véget.
Schiller művét elsősorban nem a téma aktualitása hívja a 21. század színpadaira. Sokkal inkább a kidolgozott karakterek és a katartikus színpadi szituációkat teremtő drámaiság az, ami miatt a színházi alkotók rendszeresen feldolgozzák, a közönség pedig rajong Luise és Ferdinánd bús történetéért.
„Az ’ármány’ ott leselkedik ránk is, kívül-belül egyaránt. Jobb, ha felvértezzük magunkat Schiller éleslátásának tudásával, hogy ne csalódjunk végzetesen. Főleg, ha szeretünk szerelmesnek lenni. Hisz nincs is ennél izgalmasabb dolog a világon, amiért érdemes élni. Igen ám, de ha a szerelmünk elhomályosítja látásunkat, ha önimádatunk belehajszol minket az őrült szerelembe, akkor akár veszélyessé is válhatunk. Vigyázzatok és szeressetek, Barátaim!”
Zalay Szabolcs, Leőwey Klára Gimnázium igazgatója
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások