Lev Birinszkij dráma- és forgatókönyvíró feltehetően 1884-ben született a Kijevi Kormányzóság területén, Bukovinában nőtt fel, ahonnan előbb Németországba, majd 1927-ben az Egyesült Államokba emigrált. A tízes években népszerű szerzőnek számított a Monarchiában, ehhez képest meglepően keveset tudunk róla, inkább ellentmondásos pletykák és legendák maradtak fenn vele kapcsolatban. Németországban kezdett forgatókönyveket írni a húszas években, legalább tíz amerikai film kötődik a nevéhez, darabjait játszották a Broadwayn. Élete utolsó hét évéről semmit sem tudunk, vélhetően elszegényedve, magányosan halt meg 1951-ben New Yorkban.

Bolondok tánca (Narrentanz) című szellemes társadalmi szatírájának világpremierjét 1912. szeptember 28-án tartották egyszerre tíz színházban: Berlinben, Prágában, Bécsben, Münchenben, Drezdában, Kölnben, Kalinyingrádban, Lipcsében, Frankfurtban és Hannoverben. Még ugyanabban az évben bemutatták New Yorkban, Brnoban és a budapesti Nemzeti Színházban, és azóta is számos európai országban játszották.

Birinszkij vígjátékában görbe tükröt tart egy feudális berendezkedésű, korrupt, bürokratikus, a kisebbségekkel szemben rendszerszinten diszkriminatív társadalomnak, mint amilyen Oroszország volt a huszadik század elején. II. Miklós cárral és az uralkodó társadalmi osztállyal szembeni egyre növekvő elégedetlenkedés sztrájkokhoz, tiltakozásokhoz, lázadási hullámokhoz vezetett országszerte. Mivel a radikális forradalmi eszméket valló ellenzékiek közül sokan börtönben vagy száműzetésben voltak, az 1905-ös forradalmat – mely utólag visszatekintve a Romanov-dinasztia bukását hozó 1917-es forradalom főpróbája volt – vérbe fojtották. Ez az elbukott kísérlet szolgált inspirációul Birinszkijnek, hogy megírja váratlan fordulatokban gazdag tragikomédiáját: korrupt politikusok, zavaros eszméket valló forradalmárok, naiv világmegváltók, opportunista hivatalnokok és egy szerelemre éhes polgármesterfeleség burleszket idéző ámokfutását. A színház csaknem teljes társulata szerepel ebben a meglepően mai, abszurd kavalkádban.

„Került-e a forradalmak által előre a világ?
Mit jelent ma számunkra az egyenlőség, testvériség, szabadság?
Milyen veszélyeket rejteget egy fanatikusan képviselt eszme?
Elfogadható-e, megbocsátható-e a gyilkolás bármely nemes idea nevében?
Mi mindenre képes az ember őrült mániája érdekében, szolgálatában?
Hol az a határ, ahol az ember már megszűnik önmaga lenni és csak a szenvedélye, tébolyult mániája irányítja minden cselekedetét?
Miből táplálkozik az emberiséget folyamatosan sakkban tartó és egyre fenyegetőbb terrorizmus?
Mit mondhat, mit tehet az igazát, helyét kereső kisember a mindenkori politikai és hatalmi játszmáknak kiszolgáltatva?
Korrupció és kommunizmus, nacionalizmus és terrorizmus, nimfománia és hatalommánia, forradalom és ellenforradalom, bolondok tánca vagy amit akartok…
Szabad lesz? Táncolunk?” | Sebestyén Aba

A(z) Radnóti Színház előadása