Mígnem egy szép napon a dacos Sarolta kiküzdi, hogy Emíliával Brüsszelbe mehessen tanulni. Ott megismerkedik az érett korára is gyámoltalan iskolaigazgatóval, Monsieur Hegerrel, aki anyja kívánságára nősülni kénytelen, ezért minden belépőnek megkéri a kezét. Sarolta persze igent mond. A lápra muszájból visszatérő testvérpárt az elszánt iskolaigazgató női ruhában követi, és ezzel az eddigi, öltözködés meghatározta rend felborul.
Emília szembesül férfi mivoltával, és a felismerés, hogy saját maga felelős kudarcba fúlt életéért, korai halálba taszítja. Sarolta a megvetett Heger oldalán, keserűen távozik, míg Anna tovább raboskodik, virrasztva várja Táncsics újabb levelét.
A melodrámai alaphelyzetet a darab tragikomikus jellemekkel, megveszekedetten hajtogatott rögeszmékkel, és jól poentírozott helyzetekkel teszi groteszkül komikussá. Az írószertől eltiltott leányok hímezik a regényeiket, míg apjuk szüntelenül arra gondol, mire nem gondol három védtelen szűzzel összezárva a mocsár közepén. Mulatságos, de fanyarul mulatságos vígjátékot kínál a lápi idill egy órában a közönségnek.
A darabnak ez nem az ősbemutatója. A kilencvenes évek elején a szerzőpáros maga köré szervezte társulat bejárta vele az ország több egyetemi városát - Budapesten az Egyetemi Színpadon, a Schönherz Zoltán Kollégiumban és az Ascher Oszkár Színpadon léptek fel vele, nagy sikerrel.
A(z) Spinoza Színház előadása
Hozzászólások