A sevillai dohánygyár közelében unatkozó katonák figyelik az utca életét, mígnem feltűnik Micaela, aki egy tizedest, Don Josét keresi. Ő azonban csak a következő őrséggel érkezik majd. Az őrségváltást az utcagyerekek csapata kíséri, akik kifigurázzák a katonai ceremóniát. A munkásnők kiözönlenek a dohánygyárból. A gyülevész fiatalok és a katonák mind Carment, a szép cigánylányt várják, akinek a szerelmére áhítoznak. Carmen is megjelenik, de ma nem adja szerelmét senkinek, mondja. A Habanerában Carmen az állhatatlan, megőrizhetetlen szerelem hatalmáról énekel, majd a mindvégig közömbös Don José arcába egy szál virágot dob. Josét felkavarja ez a közeledés, de hamarosan megérkezik Micaela, aki levelet és anyai csókot hoz neki hazulról. Együtt emlékeznek kis falujukra és José elhatározza: feleségül veszi Micaelát. A munkáslányok kirohannak a térre: a gyárban kitört csetepatéban Carmen késsel megsebesített egy másik lányt. José vezeti ki Carment a gyárból. Zuniga, az őrségvezető hadnagy ki akarja hallgatni Carment az esetről, ő azonban válasz helyett csak egy dalt dúdol. Carmen, akit Josénak börtönbe kellene kísérnie, a Seguidillával elcsavarja a férfi fejét. Találkát ígér neki, ha a férfi szökni engedi, az pedig nem tud neki ellenállni...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások