(Karinthy Ferenc: Dunakanyar / Békés Pál: A Tisza felső folyása)
Világtól elzárt, magányos presszó/kocsma egy perccel záróra előtt/záróra után (nem mindegy!). Egy nő magában matat, tesz-vesz. Zár. Egy másik kilátástalanul maszatolja az elázott padlót. Zár... Emitt ragyog a Hold, amott szakad az eső. Az egyiknek idill, ami a másiknak álom. Magányos, űzött férfi érkezik ide is, oda is, rimánkodva egy csöpp italért, ételért, melegért, hangért, emberért. Az egyik hely Magyarország szíve, a másik a bokája. Ugyanaz a helyzet. Mégis más.
Etűdök a véletlen találkozások sorsszerűségéről.
A(z) József Attila Színház előadása
Hozzászólások