Színház

East Balkán

színmű, magyar, 2011.

Értékelés:

19 szavazatból
Szerinted?

"Ha jó közel állok a hangfalhoz, az ujjaim bizseregnek. Minden szervem külön frekvencián mozog. Érzem külön a vesémet és a májamat, érzem, hogy hol a méhem. Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot, igazi intimtorna. 140 bpm felett kezdődik az élet."

A mai magyar színházzal szemben gyakran hangoztatott, részben jogos vád az, hogy kerüli azokat a problémákat, amikkel a hétköznapokban találkozunk, nem szembesíti a nézőt mindazokkal, amik élesen, sűrűn és nyomasztóan meghatározzák életünket, elsősorban a jövő generációjának életét. Nem egyszerűen a Zeitstück múlandó aktualitásáról van itt szó, sokkal inkább az élő, a nézőt valóságosan megszólító szerepének kereséséről, és e szerep remélt megtalálásáról: Vidovszky és Tasnádi korábbi közös munkája, a Cyber Cyrano azt bizonyítja, van esély arra, hogy a színház újra fontos szerepet játsszon a fiatalok életében. Erre teszünk újra kísérletet az East Balkán bemutatásával.

(talált történet)
A West Balkánban január közepén történt tragédia felnyitotta a mai tinédzserek szüleinek szemét, hogy valójában fogalmuk sincs, gyerekeik mivel töltik a szombat estéket. Fogalmuk sem volt, hogy egész iparág épült arra, hogy a tizenhárom-tizennégy éves korosztályt a közös ízlés és értékrend illúziójával (gyakorló alkohol- és drog-) fogyasztóvá tegye.
Mi a helyes hozzáállás, ha fiunk vagy lányunk hétvégenként el akar menni a barátaival egy kicsit "bulizni"? A tiltás? Az életkori sajátosságok miatt - szülői értékrendtől való elszakadás, a saját identitás "öregekkel" szemben való meghatározása - a tiltással csak ronthatunk a helyzeten. Ezzel még kívánatosabbá tehetjük a Noise Partykat, ahol az egyívásúak egy zajos és tömött térbe zsúfolódva megkaphatják a közösséghez való tartozás illúzióját.
Két évvel ezelőtt, amikor egy európai színházi együttműködés keretében (Plattform 11+) közösen hozzáláttunk a kereséshez, hogy olyan történetet, témát találjunk, ami ma igazán fontos és lényeges lehet a fiatalok számára, véletlenül bukkantunk arra az internetes kalandra, amiből a Cyber Cyrano című előadás született a Kolibri Színházban. Az East Balkán esetében is "talált történetből" fejlesztünk előadást. Beszélgetünk, interjúzunk szülőkkel, pedagógusokkal és mindenekelőtt olyan fiatalokkal, akik részt vettek, részt vesznek Budapest tinédzserekre szakosodott éjszakai életében. Kegyeleti okokból nem a WB-tragédia rekonstruálása a célunk, hanem az egyesben jól elemezhetően kitapintható általános. A belecsúszás folyamatának dramatikus ábrázolása.

Budapest szívében pár évvel ezelőtt még működött egy diszkó (épp az egykori West Balkánnal szemben), ami hétvégenként kora estére "light partit" kínált tinédzsereknek. Ide csakis diákigazolvánnyal lehetett belépni a 12 (!) -18 éves fiataloknak, hogy aztán bent mindent kipróbálhassanak, azt ehessenek-ihassanak-szívhassanak, mint a "nagyok". Táncolhattak a kurrens tini-slágerekre, cigizhettek, és akinek volt pénze, akár whisky-t is ihatott, vagy valami cuccot is kipróbálhatott. A tánctér mellett felállított emelvényeken kiskorú, fürdőruhás lányok táncoltak. Ezek a lányok egykor szintén vendégek voltak, akik jól mozogtak a parketten, viszont pénzük nem nagyon volt italra, ezért a tulaj felajánlotta, hogy ha egy kicsit "sztrippelnek" az emelvényen, azt és annyit ihatnak, amennyit akarnak. Volt, aki visszautasította az ajánlatot, de volt, aki poénból vagy a többiek előtt való villogásból vagy csak az italért elvállalta. Először csak egy-két órát, később egész műszakot is végigtáncolt, főleg, mikor "fehér port" is kapott, hogy jobban bírja. Délután 5-től este 10-ig tartott a light parti, akkor a gyerekeket kiterelték, és jöttek a felnőttek. A táncos lányok persze maradhattak...
Évekig üzemelt ez a hely Budapest belvárosában, és senkinek nem tűnt fel semmi. A hatóságoknak sem, pedig minden hétvégén kijött a mentő, és bevitt onnan pár szétesett, túladagolt vagy alkoholmérgezéses kiskorút.

A(z) Bárka Színház előadása

Bemutató időpontja:

2011. december 3., Bárka Színház

Stáblista:

Hozzászólások

10/10
kazohin 2013 ápr. 05. - 13:02:46 10/10 Előzmény Milko2
Fantasztikus darab, bámulatos rendezés, színészek, zene, ötletek. A darab annyira mély, amennyire mi magunk elmerülünk benne. A buli helyzetek adottak, valós történetekbõl összeválogatva, egyedien, valósághûen és természetességgel elmesélve. A többi a mi dolgunk, és lett dolgunk bõven.
Külön kiemelném Tasnádi István rendkívüli szerepét a magyar színházi és írói életben. Nem sokan vannak, akik ilyen magas mûvészi szinten, mégis közvetlenül, humorosan, a fiatalokat ismerve szól a fiatalokhoz. Mindezt úgy, hogy mégis minden korosztálynak tetszik és magáénak érzi.
Kiváló példa erre, az Idõfutár rádiójáték, ha valaki még nem kattant rá, nem késõ, youtube a barátunk.
3/10
Milko2 2013 jan. 24. - 09:59:12 3/10
Egynek elment. A mélyebb darabokat kedvelem, így ez a darab nem nyerte el a tetszésemet. A téma aktualitását nem kérdõjelezem meg, de sajnos nem adott semmi újat.
7/10
surviver 2012 jan. 09. - 10:59:35 7/10 Előzmény oszizambo
Tasnádihoz képest kissé gyenge, a témához illõen több pörgõs jelenetet vártam; viszont sajnos ilyen a mai magyar ifjúság: unott, céltalan és primitív, ezt viszont a darab nagyon jól modellezi.
4/10
oszizambo 2011 dec. 15. - 18:20:57 4/10 Előzmény FElepHánt
Sajnos nagyon hasonlít a Koma második Garaczi darabjára, ami szintén gyenge. Ez nem Tasnádi szint, ez nem a Finító, és fõleg nem a Magyar a holdon
10/10
FElepHánt 2011 dec. 04. - 17:26:04 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

EAST BALKÁN Vidovszky György Bárka Színház
A hétvégeken muszáj valamit találni! Egy helyet, egy bulit, nõket, fiúkat, piát, drogot, extázist. A teljes csapat, négy gramm elszívása után, reményt vesztetten kódorog Siófoktól Agárdig, végül jobb híján órákig didereg a vasútállomáson. Jellegzetes élményeik sorjáznak elõttünk, a sörbe kevert drog, a szeszfajták pénztárcához mért hosszadalmas válogatása, a kivédhetetlen csoport-vonzás: ott kell lennem!, a legnagyobb flashek mámorító emléke.
Tasnádi István céltudatos terepmunkával kutakodott, valós beszámolók epizódjaiból kiindulva, a kamasz-szlenget takarékosan használva, ökonomikusan felépített szerkezetben írta meg pregnáns szövegkönyvét. A pattogó dialógusokat egy-egy szereplõ kisebb magánmonológja szakítja meg, családi helyzetrõl, szülõkrõl esik szó, vagy éppen egy extrém örömforrásról: "Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot igazi intimtorna..."
Vidovszky György magabiztosan vezeti az évek során kinevelt tanítványait, az együttes homogenitása példaszerû, a karakterek erõvonalai egymást erõsítõ hálózattá szervezõdnek. A Bárka-hodályt most elõször sikerült betölteni: Heike Vollmer csúcsára állított tetõszerkezete põre háttérként, bejátszható emeletként, elõrenyomuló, végzetes falként is félelmetesen funkcionál. A diszkóközeg hangorkánja ízlésesen szelídítve is hatásos, dinamikai váltásai árnyaltan illeszkednek a cselekményhez. Ez mondható el Sarah Jane Siels fényhasználatáról is, mindamellett a legemlékezetesebbek a reflektor elõtt legyezõ kézzel szaggatott, az elsuhanó vonatablakok chaplini képét idézõ pulzáló fények voltak.
Szabina, /Könczei Anna/ inkább kémiát tanulna, de nem tud ellenállni a majdnem felnõtt Atesz, /Balla Richárd/ csábításának, elmegy a buliba, hogy a fiúknak könnyebb legyen felcsípni valakit, ám Kapolcson ugyancsak megtalálja éles hangját, amikor barátnõjével hajba kapva, földharcban küzdenek ideáljukért. Vitányi-Juhász István fölényes hangadója a társas eseményeknek, sorba fejeli le az izgágábbakat, bár a pult mögül kiemelkedve, puszta
látványa elég a meghunyászkodáshoz. Juhász Lajos temperamentumát a pia-vita és a kolostori zsályaszívás /"Ott ült Jézus!!!/ frappáns elbeszélése jelzi, de ketrec-táncban is igézõen vonzó tud lenni. Az összetéveszthetetlen orgánumú Koloszár András néhány benyögése szállóige-gyanús: "én kommunikációt és média-tudományt tanulok", "hogyan basszuk át /a legendás huszonnyolcig/azt a tíz évet?!?", vagy a kötözködési nagy-adu: "Buzi vagy?!?"
De mit kezdhetünk a "bebaszós" révülettel? Ne vegyük észre? Tiltsuk? Szörnyülködjünk? Az impulzív Császár Réka és a drámai intenzitású Varga Anikó csúcs-jelenete erélyesen vágja szét a gordiuszi csomót, hiszen az õsök is mindent megpróbáltak: habszifon, kodein, szipu, kéjgáz és gracidin, máktea és gomba, (hogy maradhatott ki a csavarlazító?!?), plusz a szex orrba-szájba, -hát akkor mi a különbség? Az, hogy ma tömegben lehet és könnyen
hozzáférhetõ, de nem lesz több függõ, mint eddig. /Csak számoljuk bele a gyógyszereket, az alkoholt, a csokokoládét etc/.
A két generáció együtt hentereg a sztroboszkópos orgián, amely fölött a kivételek fehér angyalalakjai lebegnek. Dér Zsolt Somá-ja permanensen rögzíti mobilos portréit, hosszú viaskodás után dönti el, hogy 27 ezres szerelésében elmegy a nagy buliba. Vágyainak tárgya, a jókislány Janka is leküzdi viszolygását, pedig Ö soha nem szív, neki Tonio Kröger félénk szerelme imponál és persze a megtévesztõen közömbös Soma... Herman Flóra, dimenziót váltva, csörgõs gólyalábakon, Szabó Gergely eszelõsen szép, hullámos színekben alá-
omló ruhájában érkezik, hogy Ivánovics Beatrix poétikus hárfahangjaitól kísérve, megtalált párja karján emelkedjen az éteri magasság ironikus szférájába.
Kígyózó mozgásával tûnik ki a fekete Petra, tánctudására a buligazda Dévai Balázs is felfigyel, bûvölõ szavaival a pódiumra és magához is csábítja. Sipos Viktória hitelesen mutatja meg a belecsúszás heveny folyamatát, mellyel kissé már a késõbbi szétcsúszás veszélyeit is érzékelteti.
Az apropóul szolgáló tragédia megkerülhetetlen rettenete mesterien összefogott, irtózatos fortisszimóban csúcsosodik, a ljubimovi függöny-fal vonagló tömbbé préseli a menekülõket. Elsötétedik a tudat, dermedt csönd után a társulat a fal mentén sorakozik. Várja a bebocsáttatást. A szigorúbban ellenõrzött diszkóba, - vagy talán a kisbetûs élet csikorogva nyíló kapuját lesik?
Mindenkinek szól, - csak az álszent Nagy Testvér ne nézze.