Mint cukrozott karamella mázon az apróra fagyott édes íz, a cukrászdára úgy rakódott rá az ido. S mindenki, aki kilincsét lenyomta egyszer is, úgy döntött, ide még visszajo. A polcokon tortapapírba csomagolva ott pihent az egész történelem, az enyém, a tiéd, a mienk. Itt, az édes Élet Cukrászdában csattant már pofon és csók is számtalan, mindegyikre emlékek egész sora figyelt, s ha ránctalan arcát egy-egy ifjú lány, tükrében visszanézni vágyta, százesztendosen is rácsodálkozhatott az egykori önmagára. Sokan mondogatták, varázslatos hely az Édes Élet. S ott pihennek a polcokon a remény sütemények. Csokoládéval leöntött marcipánok, királyok, királynok és huszárok. És a szív, melyet édes mézes tésztából gyúrt az élet: Karamellának, igaz kedvesének.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások