Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Faust I.-II.

előadás, 2 felvonás, magyar, 2009., 15 - 99 éves kor között

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

11 hozzászólás

Amikor Faust először kopogott be hozzám, nem láttam senkit. - Van itt valaki? - kérdeztem, de nem jött válasz. Csalódottan és hanyagul zártam magamra az ajtót, ám a réseken köd formájában szobámba szivárgott e lény, és megállt a félhomályban...
-Van itt valaki? - kérdeztem ingerülten, s ő válaszolt: - Van, úgyis tudod!- hangja hideg volt és kimért. A borzongás permete rám tapadt, de kíváncsiságom merészséggel párosult: - Ki vagy, mi vagy hát? - s ő válaszolt: - Csak úgy itt vagyok.
-Kotródj! - mondtam, de ő kitartott: - Megtetszett nékem ez a ház. - Azóta együtt élünk, s már szerződtünk. Otthonunk falai hangszigeteltek, de fülsiketítő benne a lárma, lakóinak csupán végletes hideg és gránitolvasztó forróság között enged választást, e két szélsőség között azonban nem könnyű megmaradni... Balázs Zoltán

A(z) Budapest Bábszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2009. március 12., Budapest Bábszínház

Stáblista

Szereplők

Ács Norbert

Bánky Eszter

Bercsényi Péter

Blasek Gyöngyi

Erdős István

Gyurkó Henrik

Juhász Ibolya

Karádi Borbála

Kazinczy Ildikó

Kemény István

Kovács Marianna

Pethő Gergő

Radics Rita

Rusz Judit

Simándi Anna

Szakály Márta

Tatai Zsolt

Teszárek Csaba

Vesztl Zsófi

Alkotók

Hozzászólások

Meg kell követnem a hangosítókat, hisz magam vajmi keveset értek hozzá.

A problémám az, hogy az elõadás sok helyen nagyon nehezen volt érthetõ (igaz, elég hátul ültem).

Tulajdonképpen nekem mindegy, mitõl lesz halható a szöveg, csak halljam.

Amúgy miért nem lehetett mindenkire mikroportot rakni?
Máskor nem szokott ez probléma lenni.

Válasz

tisztelettel érdeklõdnék, hogy miért is volt a hangosítás kritikán aluli? amennyire én emlékszem, ez a darab tizenkilenc szereplõt számlált, akikbõl kettõn volt mikroport az effektezés miatt, a többiek viszont elvileg élõszínházhoz alkalmazkodó orgánumban kellett volna, hogy teljesítsenek. ehhez hozzájárult a bábszínház üreges színpadrendszere, ahol hiába raksz ki tizenakárhány térmikrofont, ha valaki halkan beszél, akkor nem a hangja erõsödik fel, hanem a lépésének a zaja. balázs zoli "faust"-jában szinte mindenki belsõ monológot küld a nézõtér felé, és ezt ember legyen a talpán, aki a konzekvensen mikroportellenes rendezés ellenére érthetõvé próbál tenni. anélkül, hogy egyetlen "faust"-elõadás hangosításához is közöm lett volna, itt nem a technikai próbálkozás a kritikán aluli, hanem a megvalósításához kapcsolódó elvárások.

épp emiatt kérdezném, ha már ennyire nyíltan kritikán alulinak nevezi a fórumozó a hangosítást, hogy vajon szakmai szempontból hol lehetne javítani ezen szerinte?

Válasz

számomra a darab nagyon bonyolult volt, sõt érthetetlen :/
a mû teljes és mély ismerete hiányzott, de abban a reményben voltam, h az elõadás alatt úgyis rá fogok jönni, h körülbelül minek kellene történnie
miután megnéztük kaptunk egy ismertetõt, h tulajdonképpen mit is kellett volna megérteni, nos ezt jobb lett volna elõtte :)
szerintem egyáltalán nem lett volna ez rossz, csak nagyon bonyolult, fõleg ha az ember nem tudja pontosan, h mi micsoda ill. azt h mi történik

Válasz

Márti néni 10 éve kapta Kossuth-díjat, s valszeg nem az akkori teljesítményéért, hanem mint életmû díj.
Azóta elmúlt 10 év, ráadásul egy kemény próbafolyamat végére egyébként is kipurcan az ember.
Peregnek az évek*
Sajnos -a szintén Kossuth-díjas- Heni bácsi sem a régi (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_Henrik), hogy Bud Spencer egykori magyar hangjáról, Grúber Hugóról ne is beszéljünk (http://hu.wikipedia.org/wiki/Gruber_Hug%C3%B3).

*
Peregnek az évek, nyúlik a bugyogó,
Combom két görbe csõ, lelóg a nagy bogyó.
És hogyha kérditek, mi is ez a titok,
Elmondom: legszebb mirigyembõl elfogyott a nyirok...

Válasz

"Szakály Márta Helénáját vibráló színgazdagság jellemzi."

Szerintem Õ volt a leggyengébb a darabban.
Többnyire egy sipítozó öregasszonynak tûnt.

Persze a hangosítás is kritikán aluli volt, de ez a probléma nála csúcsosodott.

Válasz

Még pár ilyen darab, és csõdbe megy a Bábszínház.
19 ember ehhez a darabhoz kissé túlzás.

Vajon hány elõadást fog megérni a darab?
Vajon lesz olyan elõadás, hogy nem megy el a szünetben a nézõk min. negyede?

Válasz

10/10

FAUST Balázs Zoltán Budapest Bábszínház
Többszöri nekifutásra sem sikerült elolvasnom, "buzgalmam nem fogyott, nem apadt s most itt állok bambán, mert bölcsebb nem lettem semmivel...", hogy stílszerûen a mûbõl idézzek: de szerencsére Balázs Zoltán nem Goethe-olvasatot szándékszik elõvezetni, hanem egy abból kiinduló, általa inspirált színházi alkotást. Nyelve a vizualitás, csak egyik eszköze
a szöveg, a Gombár Judit tervezte látványvilág, a koreografikus gesztusok és a színészi játék mellett. A színpadkép geometrikus mátrixa mobil elemekkel biztosítja a változatosságot, a bábok pedig a fantázia végtelen csapongásaira adnak lehetõséget. Az együttes nagyszerûen teljesíti szokatlan feladatát, prózai színházak számára is irigyelhetõ módon, példásan deklamálja a súlyos textust, a látszólag érzelemmentes stílus azonban nem nélkülözi a belsõ átélés lendítõ erejét. A Négerek-ben, Vámpír-ban megcsodált balázs zoltáni mozgás-
és pantomim-kombinációk, kifejezõ gesztus-motívumok a számukra anyanyelvi báb-animálással azonos szinten, tökéletes kidolgozottságban, páratlan hatásossággal realizálódnak. Nem célunk névsorolvasás, az elõcsarnoki fotók alapján azonosított szereplõket azonban boldogan soroljuk fel. A címszerepben Ács Norbert a kételyek között vergõdõ intellektus portréját hozza, Pethõ Gergõ a gáláns világfi Mefisztó-t, Márta szerepében Juhász Ibolya kacérkodik, míg Karádi Borbála az elbûvölõen szépséges Margit. Kemény István a nemeslelkû Valentin, Bercsényi Péter maga a szárnyaló Ikarusz, Tatai Zsolt pálcika-embere pedig
vokális-vizuális remeklés. Kovács Marianna játékát sugárzó intenzitás, Szakály Márta Helénáját vibráló színgazdagság jellemzi.
De minden kötelezõ udvariaskodás mellõzésével, itt csak az egész társulat káprázatos összteljesítményérõl beszélhetünk, hiszen egyetlen színpadi pillanatban tucatnyi elem, akció és ami a legfontosabb, a színen lévõk belsõ átélésének megfoghatatlan kivetülése összegezõdik, létrehozva a káprázatos látomás lenyûgözõ élményét.
Az Operaház rendezõi szánalmas kísérletekkel próbálnak közelíteni a kortársi operajátszás
felé. A szakma és a közönség számára egyaránt nevetséges erõlködések után, talán körül kellene nézni, nincs véletlenül széles e hazában adekvátabb lehetõség? --- Talán mégis a Gombár Judit - Balázs Zoltán alkotópárostól remélhetnénk az igazi opera-színházat...?!?

Válasz