Félelmeink

A Matild meghalt. „Vagyis hát reggel úgy ébred, hogy meg volt halva.” Hat óra tízkor jöttek érte a mentők, 8 óra tízre pedig már az összes utcabeli barátnő tud - az idő közben kissé elferdített - tragédiáról. Történetem szereplőit mindenki ismeri: átadjuk nekik a helyet a buszon, (vagy elérik, hogy átadjuk), váratlanul beszélgetni kezdenek velünk a zöldségesnél, ezekamaifiatalok tekintettel néznek ránk, ha kettőnél több sört veszünk a Sparban, és akkor is tukmálják belénk az ételt, ha már több mint jóllaktunk. Ők a világ öreg nénijei. A gyász emlékezeti őket arra, hogy lassan az ő idejük is lejár. Elindul az élet-halál harc az életért, a halál ellen. Szíverősítőkkel, kocogással, cukormentes étrenddel. Tovább fokozza a hangulatot, hogy Ábel, Matild férje váratlanul otthonba kerül, ott pedig köztudottan azok laknak, akikről már senki nem akar gondoskodni. Kétségbeesetten próbálják megváltozatni az életüket, jóvátenni hibáikat, bepótolni az át nem élt boldogságokat, elkerülni a magukra maradást, mielőtt még nem késő. Persze mindig akad olyan is, aki ragaszkodik a jól bevált strucc-módszerhez és nem hajlandó tudomást venni saját félelmeiről…