Etnikai jellemzőink közül a haj a legkönnyebben változtatható. Egy-egy kötelező vágás az egyént és a társadalmat egyaránt jellemzi: a hajszobrász klientúrája természetes adottságaival játszva kulturális lenyomatot ad az uralkodó társadalmi normákról, azok áthágásának módozatairól.
Manapság szinte bármelyik országban megtalálhatjuk különböző korok és világrészek jellemző hajviseletét egy-egy fejen, a képlékeny egyenes haj nyírt és göndörített változataitól kezdve az afro mikrofonfejen át a rasta varkocsokig. Ez utóbbi kettő a rabszolgatartó gazdaságon alapuló új világi társadalmakban az elnyomás elleni kreatív reakció szerves részeként lett népszerű, s az afrikai diaszpóra lázadását jelképező zenék, beszédmód, tánc, öltözködésmód és konyha mellett a hajviselet is a kulturális mítosz részévé vált.
A kultúra egyvelegére jellemző módon ránk maradt a 60-as évekből a fekete büszkeséget jelző Afro, éppúgy, mint a görög mitológia mindenkit kővé dermesztő kígyóhajú Gorgonjának, Medusának a képe. A tizennyolc év után rasta hajától megvált, londoni születésű Dorothea Smartt első önálló estje annak idején sajátos perspektívájával keltett különös figyelmet. Versciklusa a fekete nők mindennapos frizura gondjainak felszínét kapargatva a probléma mögé tekintett, s belülről, fekete Medusaként mesélte el a nap mint nap rászegeződő tekintetekből kiolvasott történeteket. 1994-ben a Kortárs Művészeti Intézet felkérésére Sherlee Mittchell és Ingrid Pollard fotográfusokkal munkálkodott tovább versein, melynek eredménye a From You to Me to You című előadás lett.
Ő fogja előadni május 22-én a Merlin színházban sajátos történelem újraértelmezését, elgondolkodtató magyarázatait a British Council és a Papa Ante Portas szervezésében folyó kortárs fekete költőket bemutató sorozat következő fellépőjeként.
Electric Avenue
Hogy miről mesél még nekünk a barbadosi szülőktől származó, 1963-mas születésű költőnő? Megeleveníti az Eddie Grant által is megénekelt Electric Avenue-t, az ott található, Európa legnagyobb karibi gyümölcs és ételválasztékával büszkélkedő Brixton piaccal. A 1940-es 50-es évektől afro-karibi bevándorlókat vonzó művész/alternatív/multikulturális negyedben ez volt az első utca 1880-ban, ahova bevezették az áramot - innen a titokzatos név. A 300 körüli boltot és standot számláló piac a bevándorlók érkezése óta - választéka folytán - a fekete közösség társadalmilag fontos találkozóhelye lett.
Dorothea Smartt volt az első költő, akit felkértek (1998 augusztusától októberéig) a mára védett épületegyüttessé nyilvánított piac történetének versbe foglalására, az árusok, a vibráló forgatag, az élmény megörökítésére.
Afro Style School
A fekete előadóművészek új generációjához tartozó Smartt aktív művészetszemléletet vall, azazhogy a költészetet nem luxuscikknek tartja, hanem a változás elérésére szolgáló elengedhetetlen eszköznek. Különleges hangjára már korán felfigyeltek, s a fekete nőmozgalom aktív szervezőjeként kezdett publikálni, színházi és könyvkritikákat. Költészetét Kwame Dawes Afro-Style workshopjain csiszolta, ahol számos kortárs fekete költő megfordult, többek között - a kulturális lehetőségeinkből adódóan hazánkban szintén kevéssé ismert - Roger Robinson, Patience Agbabi és Bernardine Everisto. Az évek során izgalmas antológiákban megjelent és előadásokhoz íródott verseit 2001-ben jelentette meg az afro-karibi irodalomra szakosodott Peepal Tree Press Connecting Medium címmel.
A Merlines irodalmi multimédiás előadáson ebből a kötetből jelenít meg darabokat Dorothea Smartt, Andrew Wood diái és Iris Lemonade (vagyis a solit csapat) mozgóképei társaságában. Az est után az étteremben pedig folyik tovább a gyökerek keresgélése: a lemezjátszóknál Haze, Pedro és Sanyi próbálják előperdíteni a művésznő, és a táncos-lábúak kedvenc funk és soul számait.
A(z) Merlin előadása
Hozzászólások