Színház

Halotti pompa

előadás, 2008.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Ha könnyeim, ha arcomon, Mint éles kések, mély árkot húznak,
S az égi fények a tárgyakon, Mint tövisek, szemembe szúrnak,
Ha bánatom, mely lelkemig hat, Akár a tőr, akár tüzes vas,
A dolgok közt, ha Rád találok, Tudom, nem az Élet vár ott,
Hanem, aki már messze jár S a Szavak között nem talál
Magának egy puszta helyet, Amelyben volna bent a Kezdet,
Legyőzve ott az Allegóriát Kezdődne a Feltámadás,
S mint ismeretlen nyelvű Textust Recitálnám a Resurexust:
Így írná testem majd a Végbe Az Exitust, akkor az Égbe'
Nem tudná semmi Gondolat, Hogy Krisztusunknak hódolat!
(Borbély Szilárd: Rosarium a Szavakért)


Borbély Szilárd két művét (Halotti pompa és a Míg alszik szívünk Jézuskája) fordítja le a színház nyelvére Vidnyánszky Attila. Merész vállalkozás, annál is inkább, mert két alapvetően eltérő alkatú, szemléletű művész találkozása ez: a költő számára "nincs katarzis, nincs feloldás". Vidnyánszky Attila legsötétebb (Robero Zucco, Gyilkosság a székesegyházban, Szarvassá vált fiú...) témájú előadásai is nyújtanak valamiféle feloldást a néző számára, a rendező hisz a katarzis gyógyító erejében. Hol van hát a híd e két alkotó között?
"A gyilkosság igézetében él a világ..." A Halotti pompa hátterében egy felfoghatatlanul szörnyű tett áll, mint tőr a szívben, amely már csak tértől és időtől elemelten, a nyelv embertelenségén keresztül, az istenek néma világát sejtetve mondható ki. Himnikus formát választ a szerző, amely az ismétlést és az esendőséget hordja magában. A színház megrázóan sűrű terében rítussá válik a költői szöveg. A Míg alszunk szívünk Jézuskája játékos, olykor blaszfémiába hajló hangvétele átszövi az előadást. Talán a híd kettejük között épp ez: a születő élethez való viszonyulásuk.

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Hozzászólások

FElepHánt 2009 aug. 28. - 18:02:08
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HALOTTI POMPA Vidnyánszky Attila Zsámbék

A zöld kupacból bohókás figura ugrik elõ, groteszk ugrabugrálással parodizálja a messiási
madárijesztõt. Oleg Zsukovszkij, a derevó-s gesztus-kincs virtuóz alkalmazásával, késõbb
a keresztrefeszítés felé araszoló Megváltó útjának stációit eleveníti meg, a végén pedig
egyetlen artikulált üvöltéssel teszi feledhetetlenné extrém figuráját. A mindenoldalúság,
a kifejezõ eszközök teljes arzenáljának magától értetõdõ használata: a deklamáció, az élõ
és a háttér-zene, a több síkban folyó történések, a térbeli mozgás-rendszerek, a karakterisztikus
ritmusváltások és mindezen egyenrangú momentum fenséges egységbe forrasztása
jellemzi a lenyûgözõ produkciót. A Szarvassá vált fiú emlékezetes látomása után még letisztultabb,
még inkább a szövegbõl sarjadzó, még gigantikusabb alkotás született. A szörnyû
gyilkosság képeit ásító szakadékok balladai sötétsége uralja, a krisztusi passió oratorikus
magasságokban szárnyal. Három kaszás pengéje suhint, három bõgõ teste döndül,
sirató vijjog, litánia zeng, a párhuzamos cselekmények ellenpontjait a térbeli mélységélesség
dinamikus vibrálása erõsíti. A beregszászi régi gárda helyett Vidnyánszky Attila most a
lendületesen formálódó debreceni társulattal építi fel mennyei katedrálisát. Váratlan
feladatát a teljes együttes olyan nagyszerûen oldja meg, mintha évek óta beszélné a rendezõ
színpadi nyelvét, pedig soraiban mindössze hetedfél beregi õslakos található. Edelényi
Vivien bukolikus éneke és kitöréseinek drámaisága termékeny szimbiózisban él Pál István
hegedûjátékával, Kiss Gergely Máté erõteljes hevességgel állítja elénk ifjú hõseit. Csikos
Sándor és Ráckevei Anna megható emberpárja, a szkípei stílben edzett Bicskei István,
az õserejû Varga József, egytõl-egyig szilárd oszlopai a grandiózus szerkezetnek. Karnyóné-beli
kapolcsi beugrásával, Trill Zsolt szerepében /!/ már megvillantotta oroszlánkörmeit
az ifjabbik Vidnyánszky Attila, igen összetett garabonciás diáki alakjában most is fényesen
helytállt. Újhelyi Kinga komor felkiáltójelként, hangba-mozgásba sûrítve a tragikum
feszültségét, nõiességének drámai izzásával uralja a szenvedéstörténet misztériumjátékát.
De a színpadi játék organikus szövetében még a népi humor színei is megférnek, Borbély
Szilárd két írásmûve bõkezû gazdagsággal ad teret a legváltozatosabb teátralitásnak. Boldogan
fogjuk elolvasni, de sorai most már örökké a zsámbéki hangár végtelenbe veszõ képeit
idézik. A költõi szövegtest Vidnyánszky Attila teremtõ géniuszának az archimédeszi
pontot nyújtotta, amelyen szilárdan megvetve lábát, titáni erõvel mozdította ki helyérõl
egész színházi világképünket.
Március 3-án újra KultúrKedd!
március 3., kedd 00:00-24:00 Március 3-án újra KultúrKedd!

Kedvezményes jegyek csak egy napig a PORT.hu-n!