Transzparens-játék a "A csillagok szíve" című afrikai mesegyűjtemény alapján
Egyszer volt hol nem volt… Azt hitted ugye, hogy ez lesz a kezdés? Hát egy frászt, mert elég unalmas lenne így a szöveg. Persze, mert ha mesékről van szó, akkor rögtön úgy kell kezdeni, hogy messze, ahol még a madár se jár? Vagy egy távoli galaxisban? Nem ettünk meszet. Apropó a cím! Az sem egyértelmű. Mert arról meg mit gondolsz majd? Jön a Farkas Bertalan, röpköd kicsit, meg valami színészecske Weörös Sándor verset olvas fel egy kórusmappából?
Hadd nyugtassalak meg. Egyszerűen csak mesélni fogunk. Tisztán, az emberről. Az emberről, aki olyan amilyen. Szép gondolat ugye? El kell, hogy keserítselek, de minden ember állat. Darwin csókoltat benneteket!
Ezekben az afrikai mesékben az állatoké lesz a főszerep. Na, már látom is, bólogatsz, hogy fabula. Fabula a tudod micsoda? Az a fatalpú táncosöreganyja a fedeles lábos mögött.
Viszont, ha bábjátékra vagy mesejátékra számítotok... hát barátocskáim, akkor nagyokat fogtok pislogni a szép kerek szemeitekkel!
Fekete humor és fekete zene, ez lesz az alap; és két boxos, világi figura, akik utat mutatnak az emberállat mesevilágában. Vagy éppenséggel, ha úgy tartja kedvük, ott hagynak lent, a csillagok szíve alatt.
Közreműködnek:
Állatok: Roskó Gábor állatai
Emberek (Blackface-ek): Mezei Tímea, Szilágyi Szabolcs
Gazda: Roskó Gábor
Zenészek: Brindza Tamás, Haraszti Ádám, Pintér Norbert, Petrács Gábor
A(z) Homo Ludens Project előadása
Hozzászólások