Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra sikeres lesz, gazdagságát azonban megkeseríti, hogy felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Az arisztokrata családoknál szolgáló Hippolyt megjelenése az újgazdag Schneider-házban számos nevettető, mulatságos helyzetre ad alkalmat. A pedáns komornyik mellett további bonyodalmakat okoz Nagy András mérnök, aki szerelmes Terkába, Schneider lányába, ezért inkognitóban tevékenykedik a szállítmányozásnál, hogy a főnök lánya közelében lehessen. Schneiderné azonban már kinézett Terkának egy "jó partit": Makátshoz, a jó családból származó udvarlóhoz akarja adni.
Makáts főtanácsos figurája hálás szerep - mondja Áron László, hiszen egyfelől kedves és aranyos dzsentri pofa, aki fess és nagyvonalú, akit irigylünk is, hogy egy éjszaka alatt elkártyáz ezer holdat az ősi vagyonból, és aki minden stiklit és korrupciót könnyed eleganciával képes elkövetni, aki úgy lubickol az uram-bátyámos világban, mint hal a vízben. Mert bizony nem másról szól Makáts főtanácsos és Schneider Mátyás fuvarozó nagyvállalkozó kapcsolata, mint egy kizárólagos fővárosi szállítmányozási koncesszió levajazásáról. S ha valaki eltévesztené az évszámot: mi 1930-as évek Magyarországán zajló történetet játszunk 2007 elején. Hogy ez ma sincs másképpen? Hát igen. Változik is a világ mifelénk, meg nem is... Persze a Hippolyt klasszikussá válásához az is hozzátartozik, hogy gyilkosan és mégis kedvesen teszi nevetségessé a nagyravágyó kispolgárt, a hoppon maradó dzsentrit, szóvá teszi a visszásságokat, mert így jókat nevethetünk. Persze szerintem mindenki azt hiszi, hogy a szomszédjára talál az, amin nevethet, holott mindenki találva van.
Balikó Tamás, rendező szerint a történet egy jelenségről szól, mégpedig a társadalmi különbözőségekről, az identitáskeresésről, a felkapaszkodottságról. Arról, hogy a lent és fent lévő csoportok között nincs átjárás. Aki oda törekszik, ahová nem született, ahová nem való, és ahová nem akarják befogadni, az bizony nevetséges és groteszk helyzetekbe keveredik. A Hippolyt, a lakájban pedig - akárcsak az operettekben - nincs provokáció, sőt inkább megbocsátó, humanista a végkicsengése: minden úgy jó, ahogy van. Aki eddig ingujjban evett, és hozzá hagymát kívánt, az soha nem fogja jól érezni magát frakkban a családi vacsoránál.
Az 1931-ben készült Hippolyt, a lakáj a második magyar hangosfilm volt. A film színpadi változata - a már ismert humoros helyzetek és mondatok újrahangszerelésével - könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.
A(z) Miskolci Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások