“Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.”
(Euripidész/Madame de Pompadour)
Inspirációként Botho Strauss 'Az idő és a szoba' c. posztdramatikus szövegén keresztül gondolkoztunk a szerelem, a személyiség és az idő folytonosságának kérdéseiről, majd improvizáltunk. Előadásunk - a magyar színházi hagyományoktól eltérően - nem történetközpontú. Így, a darab 90 percének nagy részében nem lehet összefüggő cselekménnyel, vagy mélylélektannal ábrázolt karakterekkel találkozni. Érdemesebb talán egyfajta furcsa álomként nézni/szemlélni a produkciót.
"A darab afféle köztes valami: félig komédia, félig bagatell gyűjtemény. Az első részben sok, fölöttébb különböző ember gyűlik össze egy szobában, a második részben sok különböző szoba vonul el egy ember felett."
(Andreas Kilb a kiindulási szövegünkből készült 1989-es ősbemutatóról, Színház folyóirat, 1993/05.)

Játsszák: Glasznova Maja, Füzesi Ferenc, Kállay Albert, Kaló Kristóf, Kecső Andrea, Kis Benjámin, Konfár Benjámin, Matus Laura, valamint Mészáros Fanni.

Mozgás: Tamaskó Helén, Béky Emma
Látvány-jelmez: Sorosi Eszter, Varga Sári, Aczél Sára
Borító: Szilágyi Pötyi
Technika: Molnár István Zsigmond, Szőcs Barnabás
Rendezőasszisztens: Báthory Zita, Földi Natália

Rendezte: Iványi Domokos