Mit látunk? Tökéletes táncosnőket, lebegő angyalokat, tetemeket, vagy esetleg zuhanó testeket? Erőteljes képek, melyekre számtalan magyarázat adható. Amit látunk, az lehet(ne) klasszikus balettelőadás, bábelőadás, a 17. század színházi gépezete vagy akár a dadaista színház marionettszerű színészei. Verdonck alakjai valamiféle köztes helyzetben vannak az ember/személy és a gép/bábú közti alkonyzónában.
Heinrich von Kleist A marionettszinházról című esszéje nyomán az I/II/III/IIII a szabadság és a kötöttségek, a meghatározottság érzeteit jeleníti meg. Megkettőződés és megsokszorozódás idézi fel a Gólem és a Frankeinstein történetet és olyan kurrens témákat, mint a klónozással kapcsolatos félelmeink, vagy ember és gép viszonya technológia uralta hétköznapjainkban.
A belga Kris Verdonck egyszerre képzőművész, építész és színházi alkotó. Munkája változó arányú elegye az installációnak és a performansznak, a táncnak és az építészetnek. A műfaji határokat bátran és kreatívan áthágó, az új utakat kereső generáció egyik kiemelkedő és izgalmas alkotója.)
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások