A lépcső az élet színtere. Váratlan és nagyon is várt fordulókkal ajándékozza meg az embert. A mozgó ember bizonytalan, a lépcső biztos. Az ember gondolatai, vágyai is ilyen lépcsőjárók. A szárnyaktól rég megváltak. Hol a padlástérbe kaptatnak, hol le az alagsorba. Sok ilyen társtalan vágy hagyja el a lakást, hogy odakint hirtelen önnön ellentétébe forduljon, vágytalan társsá váljék. Aki senkinek se kell, akinek senki se kell. Merészséghiány? Képességhiány? Mindenki annak látszik, ami nem. Van, aki küzd ellene, és abba bukik bele. Van, aki nem, és mások buknak bele. A lépcső, úgy tűnik, út, de nem kiút.
A monológ szövegét Halasi Zoltán költő írta, akivel Réti Anna már korábban is dolgozott együtt, a Kártyavár című előadás kapcsán.
Uraim
"Több síkon kezdtünk el dolgozni Gáborral. Érdekel az ő saját személyes múltbéli története és a jelenben lévő érzetei, a tánchoz való viszonya. A férfi nemhez kapcsolódó elvárások, sztereotip jellemzők, a férfi szerep, jelleg különböző élethelyzetekben és táncstílusokban való megjelenése foglalkoztat. Illetve a témával kapcsolatos, verbálisan értelmezhető tartalmak film részlet, mese, vers, dal használata."
Külön köszönet: Körmendy Pál, Hudi László, Debreczeni Márton, Kapitány Tamás, Teket Renáta, Fodor Katalin
A(z) Közép-Európa Táncszínház előadása
Hozzászólások