Színház

Kékszakáll

előadás, magyar, 1999.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

...Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja. A Budapest Bábszínház stíluskereső zenés produkcióinak sora folytatódik Offenbach művének bábváltozatával.

A(z) Budapest Bábszínház előadása

Stáblista:

Szereplők

Bobéche király
Clémentine királyné (a felesége)
Oscar gróf (a király minisztere)
Kékszakáll lovag
Popolani (alkimista a lovag szolgálatában)
Boulotte (parasztlány)
Fleurette (virágárus, később Hermia hercegnő)
Saphir (pásztor, később Herceg)
Kékszakáll feleségei (falusi asszonyok, udvarhölgyek)
Falusi férfiak (udvaroncok)

Alkotók

Hozzászólások