Kékszakáll

előadás, magyar, 1999.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

...Senki nem az, akinek mondja magát, egy hazug és álszent világban mindenki eltéved, hacsak a látszatot nem fogadja el úgy ahogy van; a botrány végére maga a botrányhős tűnik a legártatlanabb figurának. Kékszakáll furcsa, vonzó férfi, aki az önsajnálat és küldetéstudat, az erotikus tettvágy és a gyilkos szándék között ingadozik, aki nem csak gazdagságánál fogva teheti meg, hogy folyamatosan újranősül, hanem személyiségének ereje által is. Vonzó férfi, akinek közelében a hazugság is igazzá válik, aki jelenlétével őszinteségre kényszeríti a környezetét. Offenbach egyik legjelentősebb műve a Kékszakáll. A feleségeit eltűntető lovag történetében felismerhetők a kor - a második császárság - jólismert francia figurái. A dalmű nem csupán melódiagazdaságáról ismert, hanem ironikus stílusáról is, amely az addigi színpadi és irodalmi stílusformák gyűjteménye és paródiája. A zseniális emberi komédia az érzékiséget komoly és vidám oldaláról egyaránt megmutatja. A Budapest Bábszínház stíluskereső zenés produkcióinak sora folytatódik Offenbach művének bábváltozatával.

A(z) Budapest Bábszínház előadása

Stáblista

Szereplők

Bobéche király
Clémentine királyné (a felesége)
Oscar gróf (a király minisztere)
Kékszakáll lovag
Popolani (alkimista a lovag szolgálatában)
Boulotte (parasztlány)
Fleurette (virágárus, később Hermia hercegnő)
Saphir (pásztor, később Herceg)
Kékszakáll feleségei (falusi asszonyok, udvarhölgyek)
Falusi férfiak (udvaroncok)

Alkotók

Hozzászólások