Színház

Kivi

előadás, magyar, 2013.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

"Először is, még mielőtt! A rendes nevektől, főleg az enyémtől, hánynom kell. Ha tudnád, hol nőttem fel, értenéd. Te is jobban jársz, ha minél előbb lehúzod a klotyón a tiédet. Majd meglátod, attól, hogy gyümölcs- vagy zöldségneved van, még nem változol meg, de valahogy mégis tisztábbnak érzed magad. Az én nevem Licsi."

A dráma címszereplője, Kivi, egy 12 éves lány. Szülei régen meghaltak, rokonai pedig, akikkel egy nyomornegyedben lakik, mindent elveszítenek, amikor a viskójukat az olimpiai építkezések miatt ledózerolják. Attól fogva az utcán él, és egyedül kell megbirkóznia minden nehézséggel. A városban találkozik egy csapat hajléktalan fiatallal, hozzájuk csapódik. Licsi, Dinnye, Mangó, Mandarin, Vöröshagyma, Káposzta, Szőlő, Füge, Avokádó, Paprika, Krumpli, Zeller és a többiek segítik, támogatják, szolgálják egymást, akár egy nagy család, ahol szülők nincsenek, s a kicsikért a kicsit nagyobbak felelnek. Saját törvényeik vannak, túlélésük kulcsa az egymás iránti bizalom és felelősség. Az árulás végzetes.

Daniel Danis kanadai francia író egy embertelen világba vezet be minket Kivi és Licsi párhuzamos monológjain keresztül. Az ő szerelmi történetük bontakozik ki egy nagyon személyes, költői, ugyanakkor durván egyszerű, hétköznapi nyelvezeten.
Kivi című előadásával Danis - amit saját rendezésében, társulatával mutatott be - bejárta Európát és Kanadát, és számos színházi és irodalmi díjat nyert el. A Kivi 2008-ban a legjobb ifjúsági dráma díját kapta Németországban.
Az 1962-es születésű Danis az egyik legfontosabb francia nyelvű kortárs színpadi szerző. Színházi tanulmányait követően producerként és színészként kezdett dolgozni, majd drámaíróként és látványtervezőként ért el komoly sikereket.
Már 1993-ban írt első darabjával Kanadában és Franciaországban is több fontos díjat nyert el. Drámáit e két országon kívül Skóciában, Írországban, Belgiumban, Olaszországban, Németországban és Mexikóban is bemutatták.
2006-ban alapította meg saját társulatát. Az együttes, amelynek laboratóriumszerű műhelyében születnek a darabok és az előadások, a színház, a film és a képzőművészet közötti határok lebontásán kísérletezik, azzal a céllal, hogy a szó és a kép szépségét álomszerű, ugyanakkor új, innovatív módon tárja a nézők elé.
Daniel Danis egy interjúban így nyilatkozott: "Bár szereplőim sorsa tragikus, hatalmas bennük az élni vágyás." A történetet egy újságfotó inspirálta, amely román börtönben fogva tartott gyerekeket ábrázolt.

A Fügével koprodukcióban készülő Kivit Gáspár Ildikó dramaturg viszi színre, aki az Örkény Színházban a 2011/2012-es évadban a Két néni, ha megindul című darabbal debütált rendezőként.
Az előadás osztálytermi darabnak készül, azaz a bábszínházi előadásokon kívül tantermekben, középiskolai osztályoknak szeretnénk játszani. Az iskolai osztály szintén fiatalok közössége, saját törvényekkel, nevekkel, történetekkel és titkokkal. Úgy hisszük, ez a közeg teszi igazán lehetővé, hogy a darab életre tudjon kelni.

A(z) Budapest Bábszínház előadása

Bemutató időpontja:

2013. február 21., Budapest Bábszínház

Stáblista:

Vélemény:

szavazat: 7/10 2014 márc. 17. - 12:19:49
2014 márc. 17. - 12:19:49
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
KIVI Gáspár Ildikó Budapest Bábszínház

Már a Semmi és az Iglic jelezte, hogy a Bábszínház az eddigi, inkább szentimenti bugyutácska negédtõl elfordulva, az otromba brutalitás túlzásaiba tévedt. Horror szürreál, szókimondónak álcázott kegyetlenség, ütõsnek célzott hamisság. Daniel Danis darabja is beleillik a sorba. Utcagyerek underground Londonban, bujkálás a csontvázakkal zsúfolt pincében, jó, lopás a betevõ falatért, rendben, prostitúció egy álomért, már sok egy kicsit!, aztán egy áruló sorstárs likvidálása, meg egy indok nélküli emberölés?!?, végül keserû happy ending...
Amúgy a pénzükért szexet kívánó undorító fölnöttek/?/, titkos/?/rendõrök, akik kinyírják a hajléktalanokat?!?, mivel az olimpia miatt meg kell tisztítani a fõvárost... Szemenszedett hazugságok kusza zagyvaléka, alamuszi sokkolási szándék, a gang-törvények misztifikálása.
Talán másik darabot kellett volna választani! "Erkölcstan helyett" azért nem ezt a gátlásta-lan feltünési viszketegséget ajánlanánk. De! De, de!!! Mégis valami fontos és jó születik. Gáspár Ildikó rendezése, Neudold Júlia
játékmesteri munkája, a közönség maximális együttmûködésbe hozásával rendkívül értékes elõadást hoz létre. A két elementárisan játszó színész, Spiegl Anna és Bercsényi Péter az elsõ perctõl magával ragadja a gimnazista nézõket, akik mikrofonba vijjognak, zörögnek, beszélnek, a hangtöredékek a looper pedál segítségével lüktetõ akusztikai háttéré állnak
össze. Véleményüket kérik, reagálásra buzdítanak, közös alkotássá hatványozzák a játékot.
A történet is kibontakozik lassan, az elárvult Kivi, a befogadó galeri és az egyre közelebb kerülõ Licsi rettenetes sorsa, melynek elviselését csak az összetartás, az álmodozás és a kíméletlen droghasználat teszi lehetõvé. Hihetõ a szerelem, kedvesek a gyümölcsnevek, elfogadható az illemtan-kódex. A "fekete ház" prostitúciója, a gyilkosságok, a rendõrség
irreális öldöklése azonban aláássa az együttérzést, a kimódolt végkifejlet giccsé torzít.
Ahogy Spiegl Anna, "esküvõjét" ünneplendõen zacskókat durrogtat velünk, ahogy folyamatosan bevonnak a cselekménybe, ahogy tortát, avagy vegeta kalarábét falunk a végén, ahogy Bercsényi Péter kommentálásával Monopolyt játszhatunk vele, az viszont maga a csoda! Aki részt vesz benne, legközelebb nem a "báb"-színházat keresi, hanem derûs mosollyal jön, egy eleven közösségi együttlét reményében.
Felemás eredmény, de nem félig üres, vagy félig tele: csordultig van jóval, csak a poharat kéne kicserélni...