A kábelsivatagban egy összecsukott, monitorszemű Polüphemos-báb, a Küklopsz, aki/ami/ az adott időben, mint egy transzformer nyílik szét és emelkedik az előadás fölé, kezei, lábai a Bionicle éles-fémes, emberre veszélyes amorf idomaiból épülő antropomorf "izék". Füst, tűz és pirotechnikai elemek kelnek életre az öt méter magas rém mozdulataira. A küklopsz szolgái, a szatírok önmaguk keltette zaj-hulladék ritmusával szabják meg az előadás ütemét. A küklopsz megeszi az embert - igen, az egész estés projektet felvezető, bográcsokban rotyogó hús innen való.
Az előadásból tehát kiderül: az ember mégsem az, amit megeszik: bábu, médiatranszformer, agyzabáló, szatírrabló-túszszedő, akinek még a szeme sem jól álló, de azt majd az előző napok során bevontatott fadarabokból hegyezett karóval ígéretük szerint jól kinyomják a JESZ színészei. Az egyetemi színház nem titkolja: ez lesz az első hivatalos szatírkodás a belvárosban, és minél több a szatír, és minél nagyobb van neki, kivételesen annál jobb!
Így látjuk a tereket - ez az egyik fontos üzenete az utcaszínháznak, képviselőinek mindig az adott városban, annak is egy-egy meghatározott részét kell belaknia. A rangos nemzetközi mezőnyben mindenképpen színes produkciónak ígérkezik a JESZ performansza, akik az egyetlenek az itt fellépők közül, akik igazán saját pályán játszhatnak.
A(z) Janus Egyetemi Színház előadása
Hozzászólások