Az alábbi sorok Székely Csaba drámájának bevezetőjéből, miszerint prológusából származnak – és nagyjából ki is derül belőlük, hogy hol játszódik, és hogy miről szól a dráma. Persze nem csak arról, amit alábbi sorok leírnak, hanem valami sokkal viszolyogtatóbbról és sokkal borzalmasabbról szól a maga vérlázító akasztófa-poénokkal teleszórt, szikár nyelvén: a szerelemgyilkos sunyiságról, a nyüszítő félelemből fakadó ércestorkú csatakiáltásokról és egyéb hazugságokról… Egyszóval mirólunk, emberekről – lelki testhőmérséklettől függetlenül.
„Itt vagyunk Földünk egyik legérdekesebb pontján, amely számos irodalmi- és filmes alkotás ihletője. Több neve is van ennek a vidéknek: Tündérvölgy, Erdély, románul Transilvania, németül Siebenbürgen, melegül Ergay. Mai epizódunkban azt vizsgáljuk, hogyan élnek itt az úgynevezett melegek, más néven homoszexuálisok. Vagy ahogy a népnyelv barátságosan nevezi őket: fartúró buzeráns köcsögök.
Zene
De előbb lássuk, kik is ők.
A zene elhallgat.
A meleg az ember legközelebbi élő rokona. Genetikai állománya csaknem megegyezik a mienkkel, ebből kifolyólag külsőre teljesen hasonlítunk. Szerveink gyakorlatilag ugyanott helyezkednek el, egyezik a csontjaink száma és elrendezése, továbbá agytérfogatunk és vércsoportunk is. Mivel mindkettőnk természetes élettere az emberi társadalom, gyakran igen nehéz megkülönböztetni a homo sapienst a homo-szexuálistól. A meleg is főz, takarít, adót fizet, kisállatot tart, vezetés közben káromkodik – akárcsak mi. Alvás közben gyors szemmozgást figyeltek meg nála, ami annak jele, hogy a meleg álmodik is. Akárcsak mi, emberek. Ugyancsak megfigyelték, hogy ha öt emelet magasságából a fejére ejtenek egy zongorát, a meleg ritkán kel fel. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy ha életfunkciói leállnak – az emberhez hasonlóan – a meleg meghal. Mint ez a példány, itt. (kezét a hullára teszi)
A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása
Hozzászólások