"Valahányszor egy szlávval beszélek, az a csodálatos érzés tölt el, mintha ingoványban taposnék. Persze maguknak is vannak költőik, van tőzsdéjük, sőt, azt hiszem parlamentjük is! De mindaz, ami oly szilárd és alapos Nyugaton, maguknál nemhogy egy orkánra, de lágy szellőre, egy véletlen fuvalomra vár csak, hogy nyomtalanul eltűnjék."
"A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak.
Csupán mi vagyunk. Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbi, ésatöbbi le kell dobni a Jelenkor Győzhajójáról.
Aki nem felejti el első szerelmét, az nem ismeri fel az utolsót.
És ki az a hiszékeny, aki utolsó szerelmét átváltoztatná a harcos Balmont párfümös szajhájává? Ez tükrözné a mai nap merész lelkét?"
A(z) Magyar Nemzeti Galéria előadása
Hozzászólások